Alakulgat talán

Nem tudom, mi van velem, egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig szeretem a mi karácsonyunkat. Nem a körítés hiányzik, mert a kirakatokban látom a kismillió díszt, a tévében egyre több karácsonyi reklámba futok bele és hétvégén meglökdösött Az Ajándékokra Vadászó Tömeg, tehát valami bennem nem stimmel és biztos, hogy nincs élet- és ünnepundorom vagy ilyesmim, csak a torkom fáj kicsit, de azt mentálisan mindjárt teljesen meggyógyítom (egészen tehetséges sámán vagyok). Nem mondom, hogy nem érdekel, de annyira nem foglalkoztat, hogy mi lesz a vacsora, mit sütök, kit mivel ajándékozok meg. A kis karácsonyi bizbaszok is hidegen hagynak, holott egy-két mütyürt vagy díszt minden évben veszek vagy csinálok, mert az kell és kész. Tegnap elkapott az egyik sógornőm és arra kényszerített (szépen nézett rám és én ennek nem tudok ellenállni), hogy menjek be vele a könyvesboltba és válasszak magamnak könyvet karácsonyra. Régóta csorgott a nyálam Az időutazó felesége után, a sógornőm meg tényleg komolyan gondolta, hogy markoljak fel egy bármilyen könyvet, úgyhogy felmarkoltam az időutazóst és ott a könyvesboltban éreztem először, hogy bizsereg kicsit a szívem, mert jaaaa, hogy karácsony és ez lesz az egyik ajándékom. Semmi gond velem, de mintha lógna egy függöny csibike és a világ között, és a világra csak úgy nagyjából vagyok nyitott. Lehet, hogy a gyerek miatt köd ült az agyamra és ez most egy ilyen időszak? Akkor viszont mondja már meg valaki, mégis meddig tart, mondjuk, a húsvéti sonka majd érdekel annyira, hogy jóízűen összetormázzam?  

Azért a karácsonyi ékszermegrendelések is bizsergetnek, izgulok, hogy sikerük lesz-é vagy sem, inkább menjek havat lapátolni. Az egyik új így néz ki:

Megint megfogadtam, hogy soha többé nem találok ki ilyen melós mintát, persze, úgysem bírom megállni, nem én lennék, ha meg bírnám állni, a küzdelmes, nehéz utat szeretem, aminek a végén hátra lehet dőlni verítéket törölgetve / tűdarabokat szedegetve / sebeket nyalogatva, hogy na, oké, megvan. Szeretem, hogy szabad kezet kapok a mintánál, és a színekben is csak annyi a megkötés, hogy citrom, narancs, piros, a konkrét citrom, a konkrét narancs és a konkrét piros rajtam múlik. Nagyon vidám karkötő, kattintásra bejön az XL méret. Készítés közben erőteljes nyárérzésem volt, talán hóembert, fenyőfát vagy rénszarvast kellene fűznöm, hátha letámad a karácsonyi hangulat.