Pénteken Tutanhamon kiállításon voltam anyuval, aki néha testőrként funkcionált. A kairói múzeumban egymás hegyén-hátán állnak az ókori Egyiptom kincsei, mintha raktárban sétálna az ember, teljesen olyan, például egy sarokba bevágnak néhány szobrot mindenféle felirat nélkül, nesze neked múzeum, egyedül a Tutanhamon kincsekkel törődnek, azokat őrzik rendesen, és kismillió turistával kell közelharcot vívni a teremajtó és az üvegvitrin közötti távon, igaz, nem magyar utastársakkal, mert őket a kanópusz edényeknél jobban érdekeli a bazár. Hat évvel ezelőtt, már ott a vitrinnél megmondtam, hogy Magyarországon századennyi egyiptomi emlékből korrekt kiállítást csinál bármelyik múzeum, mert itt értéke van a legapróbb szobortöredéknek is, és tessék, a Vam Design Centerben összehoztak egy érdekes és látványos bemutatót, bár nem az eredeti Tutanhamon leletekből, de tudtam örülni ennek is. Kerek egész volt, kellemes körítéssel és kötelező audio guide-dal, ez utóbbi életem első ilyen élménye. Kelletlenül állapítottam meg, hogy történésztudásom némileg megkopott az elmúlt négy-öt évben, például nem jutott eszembe az usébti, furdal is a lelkiismeret, úgyhogy a héten esti olvasmányom lesz Kákosy tanár úrtól a Ré fiai.
Most pedig megyek és megsózom a csirkepaprikást, mert még azt találja mondani ő, aki férfim, hogy nem vagyok belé szerelmes.
5 hozzászólás:
ha megsózod, akkor finom lesz a csirkepaprikás. ámde ha elsózod (azaz sós lesz), akkor bizony menthetetlenül szerelmetes vagy Ő, aki férfidba. de szerintem ezt túlsózás nélkül is tudja. :)
Tudom, mi a különbség a sózás és az elsózás között :) Ez belső poén nálunk, mert alig használom a sót, ezért ha neki eleve nem kell utólag sózni, akkor az részemről már elsózának számít, szóval, érted.
Csibike
a sóval a dolog nálunk is így van! :D
Ha neki épp jó, nekem az már kicsit sós... de inkább legyen kicsit sótlan, azon még lehet javítani mint fordítva ;)
jah Nikletty voltam
ah so! hát hogyne érteném! ;)
Megjegyzés küldése