Az egy borzasztó rossz tulajdonságom, hogy folyamatosan jár az agyam, erre kezdek rájönni mostanában. Mindenfélén merengek, gyakran Az Élet Nagy Kérdésein, és ez jön magától, nincs semmi direkt rákészülés. (Apropó, szokott Ön azon filózni, mi a boldogság?) Lehet, hogy nem jó ez a szétszed és összerak természet, dolgoznak bent a kis fogaskerekek, minden beszélgetés és minden könyv kismillió izgalmas, nyomasztó, vicces estébé gondolatot generál, és egyszer csak azt veszem észre, hogy álmomban Popperrel és Csíkszentmihályival beszélgetek, de nem ám úgy, hogy csókolom, tessék nekem segíteni önmagam és a világ megértésében, és kényelmesen elfekszem a díványon, itt vannak a problémáim, elemezzük őket, hanem megszeppenés nélkül, vitára készen, érvekkel-ellenérvekkel és kielemzett problémákkal a tarsolyomban ülök le velük szemben, csókolom, megjöttem, beszélgessünk egy jót, és már kérdezem is, hogy tetszik azt érteni, hogy a boldogság csak pillanatokra létezik? Mondjuk, abban a pillanatban, ha orgazmusom van, vagy ha mennyei a harcsapaprikás túrós csuszával, vagy ha ultrahangon látom a cápagyerekemet, vagy ha nyerek a lottón, vagy ha virágzik a hibiszkuszom? Szóval, a boldogság tényleg csak pillanatnyi öröm, orgazmusnyi, túróscsuszányi, ultrahangnyi, lottónyi, hibiszkusznyi? Olyan nincs is, hogy hétfőtől péntekig folyamatosan boldog vagyok? Esetleg éveken át? Ha rossz az idő, oda a boldogság is, mert az felhőtlen öröm? Lehetek nagyon elégedett és érezhetem nagyon jól magam, sőt, nagyon-nagyon-nagyon jól, de ez nem boldogság? Akkor mi?
Leások a mélybe, elemzek, töprengek, össze- és elvetek, válaszokat keresek, kérdezek. Hogy megértsem önmagamat és a világot. Hogy jobb ember legyek. Hogy segíthessek másoknak. Talán egyszerűbb lenne csak úgy elfogadni a dolgokat, az sokkal könnyebb út. És reggel nem ébredek zsongó fejjel.
4 hozzászólás:
Aranyos csibike!
Meddig tartható fent a sok sok agyalás és kevés cselekvés vagy éppen sok sok cselekvés és kevés agyalás? Melyik a jobb? Mikor jön el az a pont, amikor egy egyik átcsap a másikba?
Az egész világ egy hatalmas szeretetüzenet.
Észrevesszük? Fogadjuk az üzenetet?
Amikor úszom nézem a felhőket, figyelem a vizet -nemnagyon tempózom, csak lubickolok-, és mindig azt váltja ki belőlem ez a "tevékenység", hogy mennyire szeretve vagyunk, hogy befogad ÉS megtart a víz, van nekünk ez a gyönyörű kék égbolt, megóv az űr hidegétől, de át is láthatunk a végtelenbe éjjelente, aztán a szintén gyönyörű felhők, megóvnak a tűző naptól, kiszáradástól -eső, bár most sok- végeredményben minden értünk van, ezt beláthatjuk a közvetlen környezet megfigyelésével. Az egész egy gyönyörű gömbbé áll össze, sok pici szeretetüzenet, ebből lesz az Univerzum...
És ami kívül van, az van belül, ha magadba nézel ugyanezt látod, te vagy az egész világ. ;-)
Nekem a sok agyalás+sok cselekvés szimpatikus :)
Amit SefiRia írt, az tetszik, két dolog jut róla eszembe. Az egyik, hogy ne úgy gondolj rá, hogy ha pl. elfogy a túrós csusza, akkor "vége" a boldogságnak. Nincs vége, hanem csak egy lehetőséget kapsz arra, hogy egy másikat észrevegyél. Mondjuk egy finom pohár Badacsonyi Szürkebarát a csusza után. Vagy ha elbújik a nap és felnézel az égre, lehet, hogy látsz egy szép felhőt, ahogy SefiRia is írta. Ha egy emberrel sok ilyen történik (és fontos, hogy legyen hozzá szeme / érzékenysége, hogy észrevegye), akkor ebből azért fel lehet építeni egy napot úgy, hogy azt jó érzés legyen végigpörgetni fejben elalvás előtt.
De én ezt nem nevezném boldogságnak, inkább örömnek.
A boldogséghoz szerintem kell egy másik ember, akivel ezt az örömöt meg lehet osztani. És így már a boldogság is gyakoribb lesz, hiszen ha megosztjátok egymással a másik örömét, akkor még több, esetleg teljesen másmilyen dolognak is lehet örülni. Amit csak ő vett észre és osztott meg veled, mert pl. neked nincs antennád hozzá.
Szerintem.
L.
Tudom, hogy nekem nem egy pillanat a boldogság (és azt is, mi tesz boldoggá), ezért nem értem, hogy pl. Popper miért mondta, hogy neki / szerinte igen, emiatt vitáztam velük álmomban :) Ha én 24 órában boldog vagyok, az már Popper szerint nem egy pillanat, azt gondolom.
Jó, hogy írod a másik embert.
Megjegyzés küldése