Már megint macskák

Úgy tűnhet, hogy imádom a macskákat, pedig nem, mármint úgy általában nem. Gyerekkoromban nyaranta néhány hetes kismacskákat dögönyöztem a nagyszüleimék telkén (mindig volt aprójószág, valahogy lezsírozták az anyamacskával, hogy pont akkor kölykezzen, amikor náluk nyaralok), de azok elfértek a tenyeremben, hihetetlenül puhák és aranyosak voltak. Az anyjukkal szemben tartottam a távolságot, soha nem simogattam meg, más felnőtt példányt sem, és képtelen lennék macskát tartani, mert rátelepedik ágyra-asztalra, nálam ez kívül esik a tolerálható tartományon. A fából faragott macskákba viszont pillanatok alatt bele tudok szeretni, meg Rosina Wachtmeister macskáiba is, nyilván az a kulcs, hogy nem élnek. A Rayher szalvétái között bukkantam R.W. macskáira, áldassék a Rayher neve örökkön-örökké. Jól kitaláltam, hogy az előszoba egyik üres falára alkotok belőlük valami képféleséget. A fa-, gipsz- és papírmasékereteket aranyárban mérik, egyébként sem volt kedvem a hagyományos megoldásokhoz, úgyhogy a papírboltban vettem szalagos irományfedelet (ezt a net dobta némi keresés után, én karton irattartónak mondtam volna, fogalmam sincs, van-e ennél normálisabb neve az irodai szlengben), így festékkel, ragasztóval, feláldozott mosogatószivaccsal és fogpiszkálókkal együtt durván kétszáz forintból hoztam ki egy képet. A kartonnal pankrációztam kicsit, mert csak a sniccernek adta meg magát. Nem a mezei barkácssniccerrel operáltam, hanem a szőnyegvágóval, ami maga a megtestesült brutalitás. Sikerült túlélnem a vágást és a festést is, a képek meg ilyenek lettek (nagyobbért katt rá): 

 A csálé érzet abból ered, hogy akasztásra terveztem őket, nem kitámasztásra, az előszobában viszont nincs elég fény ahhoz, hogy látni lehessen a kevésbé erőteljes színeket is. A keretek színvilága nyolc-kilenc színből  áll, ezeket festettem, tunkoltam, vizeztem, karcoltam - néhány órára összejött a flow-élmény. 

P.S.: Fájó szívvel számoltam ki, hogy R.W. honlapján cirka hétezer pénzért árulják a macskamintás nagybögréket. Azt hiszem, inkább pingálok magamnak egyet, és kacérkodom azzal a gondolattal is, hogy trikóra festem / dekupázsolom egy-két szimpatikus macskáját.