Az OBI parkolójában olyan gyöngyszemet sodort a fülembe a szél, hogy mondtam a fiamnak, nehogymá' egy rádió miatt csukják le, az lófasz, nem éri meg ilyen balhéba keveredni, a tízmilliárd, az igen, az jó buli, és igazából nem is kellett nagyon erőlködnie a szélnek, mert ott álltam három méterre a fiatos és a skodás apától, mindkettő az a konszolidált típus, aki hétvégén is inget húz a farmerhez, a szandálból zoknis lábujjak kandikálnak ki, tiszta kocsi, elfogadható méretű sörhas, rövidre nyírt haj őszes halántékkal, úgyhogy nem éppen Don Corleone és Don Barzini vesézte ki a "Hogyan neveljük Az Életre fiúutódunkat?" c. témát, és hát a Fiat és a Skoda sem az az echte gengszterjárgány.
A másik autós pillanatkép meg az, hogy olvasnék az erkélyen, de képtelen vagyok belefeledkezni a narancsos lányról szóló történetbe, mert az erősen középkorú xy takarítja a kocsiját, métereken át kígyózó hosszabbítóra kötött porszívó, felmosóvödörben kihurcolt flóraszeptes víz, kiskefe és miegymás, és persze, simogassa-vakargassa órákig az autót, csinálja, ha szereti, meg nem is kell érte fizetni, mint a kocsimosóban, csak inkább olyan zenét bömböltessen a nyitott kocsiban, ami élvezhető a sokadik emelet erkélyén (és lakásában) is, például jót, ne mulatóst és ne recsegő rádióból, hogy megtudhassam végre, ki a rák az a narancsos lány. Lehetne Nickelback, az nagyon jó, a világosszürke pólóban gitározó Ryant meg anno elfogadtam volna az egyik magányos szülinapomra, pengesse egy kicsit a húrjaimat.
3 hozzászólás:
Ó! Hát ő tényleg nem egy eldobni való pasi. :-))
bejegyzést most nincs időm elolvasni, pasit jóhogy megnéztem azért, nyamesz :)
kinek mi a jó... nekünk nem az :D
Megjegyzés küldése