Megint olvasok, nahát

Valószínűleg megrepedt a gondolkodásomra telepedett hormonalapú szűkítő, különben mi mással lehetne magyarázni, hogy két olvasásmentes hónap után újra kívánom a könyveket. Meglepődtem, komolyan. A magatartásomban semmi nem utalt arra nekem, hogy a közeljövőben például a gyerekoltásokról szóló tájékoztató anyagokon kívül mást is fogok olvasni, ráadásul remekül megtévesztettem magamat azzal, hogy a múlt héten vagy mikor megvettem valamelyik női magazint, amibe végül csak belelapoztam. Téli divatszínek? Bahhh, kit érdekel most olyan bohóság, mint ruha, cipő, táska, koncentrálj inkább a jövő egyik állandóan éhes és rendkívül cuki reménységére, így a beszűkült anyai gondolkodásom, én meg félretettem a női magazint. Majd magamhoz engedem a világot, majd. A váratlan fordulatot Sarasvati egyik kölcsönkönyve hozta meg. A hordozókendőn kívül négy darab könyvet hagyott nálam, gondoltam, pár hónapig biztos nincs szüksége rájuk, előbb úgysem lesz időm / energiám / agyam / kedvem olvasni. Tévedtem. Az Ölelj át! anyakönyv (a többi is az) és tetszett, egy másik bejegyzésben elmesélem, miért. Az olvasási körülményeim persze jelentősen megváltoztak, a 'ledőlök az ágyra és órákra belemerülök a könyvbe' típusú szórakozás a múlt szerves része, a jelenben megoldhatatlan. Tudtad, hogy hatvan perc alatt rengeteget lehet aludni? Két-három oldalt haladtam egyszerre, vagy csak pár sort, ha a gyerek úgy döntött, mégsem alszik, inkább játsszunk valamit. Tíz-tizenöt perc, ennyit csíptem le innen-onnan. Olvastam az alvásidőm elején, olvastam a reggelinél, olvastam a vécén, olvastam szoptatás közben, olvastam a gyereket ringatva. És kimondottan jólesett. Teljesen belelkesedtem, hogy vége a két szűk hónapnak, és annyira elkapott az olvashatnék, hogy olyat tettem, amit tavasz óta nem: elrohantam a könyvesboltba és könyvet vettem. Kettőt. Azért nem könyvtár, mert Fulghum két kötetét szorítottam magamhoz, ő meg olyan könyveket ír, hogy azokat muszáj birtokolni. A könyvvásárlási tilalom megszegését azzal indokoltam a lelkiismeretemből és az anyai gondolkodásomból álló kétszemélyes bíróság előtt, hogy tetszik tudni, már másfél hónapja tök ügyes anyja vagyok a gyereknek, én ezeket a könyveket megérdemlem, kérem szépen.