2010. augusztus 19., csütörtök

A látszat csal, nem látom feketében a világot

Velem óriási mázlija van ő, aki férfimnek, ugyanis a boldogságomhoz például az is elég, ha (némi kunyerálás után) nekem adja a csavarjainak szánt sokrekeszes tároló dobozát (szakmai berkekben talán csavarszekrénynek hívják a cuccot), nem kell gyémánttal, bundával, autóval keresnie a kegyeimet.
Készítettem ezt-azt, így már minden gyöngyöm belefér a dobozba. 


XL-es méretért katt a képre. A lánc Lublin kívánságára született, mivel belehabarodott a fekete bogyókba, én meg szívemen viselem az ilyen szerelmi ügyeket, a két karkötőt pedig levezetésképpen fűztem, hogy elűzzem az agyamban vibráló kismillió fekete bogyót.

9 hozzászólás:

wf írta...

Nagyon szuperül néznek ki! :)
Ezek a bogyók eszméletlenül jók!

Béb írta...

Málnaszínből volna még vagány zöld körítéssel. Olyan volna, mint egy Vadmálnainda. :-)

csibike írta...

Pigi: Melyikre mondod?

wf: Ühhüm, jók, élőben még inkább, csak most pár napig nem szeretném fűzni őket, már álmomban is fekete bogyót fűztem... :)

Macsek írta...

Béb,
mekkora jó ötlet! :) de szederszínben és sötétzölddel is hasonló :))
Csibi, ezek megint gyönyörűségesek lettek.... :)

margelis írta...

Csibi, ezek megint gyönyörűek! Főleg a lánc.....meg a karkötő....

Béb írta...

A bogyós lánc. Tudod, az a Haribo málna gumicukor jutott róla eszembe, azon vannak kis cukorgyöngyök. :-D

Lublin írta...

pupillám is szivecskealakú, mikor nézem :-) köszi!!

roza írta...

Nagyon szépek :)
A karkötők nekem különösképpen :)

wf írta...

Csibi, meg tudlak érteni! :)