2010. szeptember 2., csütörtök

Az allergiám nélkülözi az ezoterikus vonásokat

Ehhez a télies időjáráshoz nekem csak annyi közöm van, hogy óhajtottam egy kis lehűlést, de tényleg csak egy kicsit, hogy ne szálljon minden szar a levegőben és tüsszögés, könnyezés, orrviszketés nélkül olvashassak az erkélyen. Szibériai hidegre nem vágytam, ugyanis nincs olyan vastag rongyom, ami rámegy a hasamra. Hittem abban, hogy szellemem erejével elhúzom a nyarat október elejéig, úgy tűnik, szellemre még gyúrnom kell.
Az elmúlt öt-hat évben kifigyeltem, az allergiám szorosan kötődik a parlagfűhöz és az augusztushoz, viszket, folyik, csavar, piroslik, nem vészesen, viszont kitartóan. Tavaly augusztusban az egyik ezokolléganő két orrfújásom között kijelentette, hogy hülyeségeket beszélek, nem létezik parlagfű allergia, kvázi ez a gyengék mentsvára, valami más van a háttérben, nézzek magamba, lehetőleg mélyen. Bár alapjában véve praktikus gondolkodású lány vagyok, gond nélkül el tudok fogadni ezoterikus dolgokat, ez az allergiaizé azonban nem megy. Az ezotériával olyan a viszonyom, hogy nekem kell bele egy kis ésszerűség. Pölö exgályahelyen három éven át allergiás lehettem volna a meló nagy részére és egyes kollégákra, mégis csak augusztusban folyt egybe taknyom-nyálam, mindig augusztusban érzem, hogy valami birizgálja az orromat és az a valami a levegőben irritál. (Ha olyan problémám van, ami az adott pillanatban nem tudatosul bennem, viszont hónapokon át hurcolom magammal megoldás nélkül, az nálam gerinc szinten jelentkezik, gerincsérv, fájós derék, ilyenek. Exgályahelyen mindez megvolt. A vérezós ugye azt mondja ilyenkor, hogy a lelki teher nyomja a gerincet.) Ezokolléganő szerint nem a levegőben kell keresni azt a valamit, hanem saját magamban, mi az, amitől meg akarok szabadulni köhögés, tüsszögés, orrfújás formájában, merthogy az allergia pszichés üzenet a testemnek, szegény elgyötört lelkem így kiabálja a világba, hogy S.O.S., help, Hilfe, fehér füst. 
A merengéssel semmi bajom, passzol az alkatomhoz, szoktam és szeretem, otthonosan mozgok a lelkemben. Az utóbbi hónapokban intenzíven elmélyültem benne, jót tett a nagy nyugalom, az anyaság kapcsán boncolgattam dolgokat, kiganéztam felesleges cuccokat, úgyhogy az a helyzet, hogy a nyárra nem maradt nyomasztó kérdésem, megoldandó problémám, kicsit meg is rémültem, hogy hoppá, most nagyon jól érzem magam, de aztán azzal biztattam gyanakvó énemet, hogy ne riadozzon, a gyerekkel mindjárt jönnek az új feladatok és helyzetek, lesz itt min agyalni. Az augusztus tehát lelki harmóniában talált, az allergia ennek ellenére jött, látott és győzött, úgyhogy gondolataim teremtő erejével nem a mentális gyógyulásomra koncentráltam (ld. vízprogramozás, allergiaűző meditáció), hanem a saját papírzsepigyárra, hátha odavarázsolom a nappali közepére, de kudarcot vallottam. Aztán betoppant a hideg, az allergia meg fülét-farkát behúzva elkullogott, így már a gyár sem aktuális - legalábbis jövő augusztusig.         

10 hozzászólás:

Névtelen írta...

Hali sorstárs :)
Nekem nem múlt el csak enyhült az allergiám.
Remélem te már allergia nélkül maradsz

Nikletty

dorw írta...

anno volt egy műsor egy kecskemét környéki gazdáról, aki megfigyelte, hogy ha a parlagfű allergiás családtagjai olyan kecske tejét itták, amelyik előtte parlagfüvet legelt, azoknak enyhült, majd megszűnt az allergiája. hogy ebből azóta mi lett, az rejtély... gyanítom elhalt a dolog.

(és köszönöm neked a kellemes időjárást! :))

bodzazsuzsa írta...

Nálam sajnos nem segített a kecsketejivás, pedig saját kézzel fejt, saját kecsketejet ittam. És a hideg sem segít, sőt az allergia másik kellemetlen tünete, az orrdugulás ilyenkor hatványozottabb. Nálam. Viszont jó ellenszer az orrmaszk.

csibike írta...

bodzazsuzsa: Direkt az allergia miatt ittál kecsketejet vagy amúgy is iszol? :)

dorw: Majd jön valaki és kitalálja, hogy pl. parlagfűteát kell inni :)

Nikletty: Jövő augusztusban minden kiderül :)

bodzazsuzsa írta...

Igen, direkt azért ittam, de lehet, hogy az volt a baj, hogy kecskéim nemigen legelték a parlagfüvet, ha volt akáclomb is....:))

RneIcus írta...

én nem azt mondom, hogy mindenkinél van alapja annak amit a kolléganőd és az ezósok mondanak, én elhiszem neked, hogy nálad minden oké, szimpla allergiád van. Viszont az tény, hogy az allergiám brutál mód abban az évben jött ki, mikor anyám meghalt. Azt nem mondom/állítom, hogy a halálával tetőződött dolgokat mind a helyére tettem, de hogy egy részük rendeződött bennem, az tuti, mert azóta sincs olyan mértékű allergiás panaszom. (pedig a háziporra 5+-es vagyok) Továbbá megfigyeltem magamon, ha valami kiakaszt/felzaklat másnap köhögőrohamaim vannak, száraz köhögés. Se láz, se orrfolyás, se semmi ami náthára utalna mondjuk. Aztán elmúlik, mert gondolom a helyére kerülnek a dolgok :)

csibike írta...

Azzal nem tudok egyetérteni, hogy az allergiának csak és kizárólag lelki oka lehet, hiszen pl. a porra én is tüsszögök, van olyan, aki a macskaszőrt nem bírja. Nekem az a túlzás kategória, ha minden allergiát lelki bajokra akarunk visszavezetni, bár olvastam arról, hogy a székrekedést vagy a tüdőgyulladást is meg lehet magyarázni a lélek problémáival. Az viszont igaz, hogy testi szinten előbb-utóbb felbukkan a legtöbb súlyos lelki gubanc, nálam ilyen jelzés pl. a gerincfájdalom.

RneIcus írta...

Na, most értünk egyet :) Pontosan úgyan úgy gondolom ahogy ebben a kommentben megírtad :)

Ladybird írta...

Szerintem a lelki dolog baromság, 10 éves korom óta vagyok allergiás, és nem voltak lelki bajaim.Megelőzésre és kezelésre is nagyon jó a homeopátia.Nekem legalábbis már két éve bevált módszer.Három hónap helyett csak három hétig tart és ebből is két-három nap, ami húzósabb.Nem mellékesen olcsóbb is, és nem mérgezem magam gyógyszerekkel.

Judit írta...

Én is parlagfűre voltam allergiás, és akkor kezdődött, mikor vidékről visszaköltöztünk a fővárosba... Biztos megvolt a lelki háttere is, de én inkább a koszos levegőnek tudom be... amióta meg olyan helyen élek, ahol nincs parlagfű, érdekes, allergiás sem vagyok. :) Lehet, hogy lelkiekben Budapestet nem bírtam... ;)