2009. szeptember 26., szombat

Jó ebédemhez szól a kritika

Nagyon finom, csak nincs benne cubák, mondta apu az újhagymás, gombás, tejszínes, dijoni mustáros, csemege uborkás Sztroganoff módra elkészített csirkémről, anyu is röhincsélt, hogy ők ennyire egészségeset nem szoktak. Naja, nem véletlen, hogy nem a családi hagyomány szellemében sütök-főzök, mondjuk, az apuféle sóletnek és az anyuféle lecsónak nem tudok ellenállni, két tányérral is lecsúszik, puha, fehér kenyér kíséretében. Hoztak némi paradicsomot és almát a telekről, úgy saccolom, cirka egy etióp falu egész évi élelmiszeradagjának megfelelő mennyiséget, kigyönyörködték magukat a félkész lakásunkban és a korfui képeinkben, szülinapomra meg cycas revoluta és fenekén csücsülő faragott elefánt érkezett, plusz egy kis pénzmag haszontalanságra.

Zavar a hűtőben felejtett maradék sör, teljesen idegen anyag, csak aranyosságból vettük anyuéknak, ő, aki férfim meg én, mert szeretik. Rá sem bírok nézni, elfordított fejjel próbálom kitapogatni mellette a tejes dobozt.

0 hozzászólás: