2009. szeptember 29., kedd

Kínok kínja

Mostanában megint pokolian fájok deréktájt, cirka két hónapja alig bírok aludni, éjszaka pengeéles fájdalmakra és a saját nyöszörgésemre ébredek, olyan, mintha le akarna szakadni a derekam és szerintem már le is szakadt, mert amikor tegnap este tíz után a tornaszőnyegemen háton fekve megkíséreltem végrehajtani a lábakat térdben behajlít, talpakat padlóra feszít, feneket összeszorít, nyakat-fejet a padlóhoz nyom, csípőt megemel és kitart c. gyakorlatot, csak odáig jutottam, hogy lábakat térdben behajlít, talpakat padlóra feszít, nyakat-fejet padlóhoz nyom, mondjuk, még a fenékösszeszorítás is ment nagy jóindulattal, a csípő viszont nem mutatott hajlandóságot a megemelkedésre, a moccanásra is alig, mihelyt leheletnyit eltávolítottam volna a padlótól, olyan fájdalom hasított a csípőmbe és a derekamba, hogy megszavaztam magamnak a tornaszőnyegen döglött patkányként hever és kézfejjel kitörli szeméből a fájdalomkönnyeket c. mutatványt. Borúsabb pillanataimban már tolószékben látom magam, gyerekek nélkül, sorvadt lábakkal, tegnap majdnem meg is kérdeztem ő, aki férfimet a közértben, hogy mi lesz velünk, ha nem tudok többé járni, épp a felvágottas előtt sétáltunk el, végül mégsem tettem fel a kérdést, mert a mi lesz, ha és a mi lett volna, ha kezdetű mondatokkal nem tudok mit kezdeni, ha már ott tartunk, kiderül, meg eleve nem is kellene odáig jutni, és egyszer már megszabadultam a kriplicsirkeségtől, miért ne sikerülhetne újra. Fizikailag valószínűleg az itthoni és a benti költözés viselt meg, egyik sem működött bepakolás-kipakolás és emelés-hajolás nélkül, lelkileg meg a vetélés feldolgozása, a költözésekkel járó stressz és az önismeret rögös útja csapott oda a gerincemnek és a derekamnak. Kedvenc főnököm szerencsére rendkívül megértő, vészhelyzetben habozás nélkül hazaküld feküdni, mert az jót szokott tenni, meg folyamatosan rágja a fülemet, hogy menjek el dokihoz és ma azt is mondta, hogy sokat segít, ha rákeresek a neten ilyen gerincgyógyászati központokra. Ez utóbbi tényleg sokat segített, ahogy elmélyültem a porckorongsérv rejtelmeiben és a daganatos megbetegedésekben, a gerincműtétek és a nem túl kellemes utóhatásaik ecsetelésében, plusz összeszámoltam, hogy soktízezres összegeket kellene kicsengetnem állapotfelmérés és terápia címke alatt, egyből jobban éreztem magam, mintha kevésbé fájt volna a derekam, nyoma sem volt a szúró-égető érzésnek, roppanást-kattanást sem hallottam, szóval, tényleg létezik távgyógyítás.

2 hozzászólás:

kisrumpf írta...

Ajánlhatok egy budapesti (örmény) csontkovácsot? A címe most nincs előttem, de meg tudom szerezni. Nekem 3 kezelés egy évre helyrerakta a szintén problémás gerincemet. Megtekergette, megnyomogatta, s utána működtem.

Enkeli írta...

Jé,Csibike újból! :)

Nekem ezt miért csak most kell felfedeznem? :)