2009. november 15., vasárnap

Üzenet a szappanon

Amikor a Nagy Nyaralás 2 keretében kikötöttünk Paxos szigetén, ő, aki férfim meg én, és még vagy hatvan másik turista, első utunk a gyrososhoz vezetett, mert ugyan szép és jó dolog a kultúra, szeretem is, persze, viszont létezik olyan, hogy prioritás és nekünk korgó gyomorral igazán tökmindegy, hány éves a főtéren álló templom és milyen stílusban épült, éhesen vak és süket vagyok mindenféle művészetre, ráadásul az a templom például nem fog összeomlani abban a tizenöt percben, amíg megesszük a gyrost, szóval, még rá is érünk művelődni. Szerintem ezzel az ősember is így lehetett, előbb elejtette a mamutot, bezabált belőle családostul és csak azután vitte hátra a barlang mögé az ősasszonyt, hogy kézakézben megmutassa neki a bokron nyíló szép kis virágokat meg a naplementét.
Gaiosban egyébként nincs sok klasszik látnivaló, a városka hangulata azonban leírhatatlan, azok a színek, illatok, hangok pillanatok alatt kisimítják a hétköznapi mókuskerekezésbe belefáradt ember homlokráncait, átmossák az agyát és a lelkét, és elégedett, így-kerek-a-világ mosolyra húzzák a száját. Imádom a görög szigeteket, mert ott valahogy más ritmusra lüktet a szívem és nem pusztán azért, mert nyaralunk, hanem mert náluk mindig az az érzésem, hogy hazajöttem, sziasztok, és a titok nyitja több a görög sziget, a tenger és napfény tényénél, ennyivel nem lehet elintézni ezt a végre, itthon vagyok érzést, ebben biztos vagyok, a megoldásra azonban még nem jöttem rá, majd egyszer, talán.
Ő, aki férfimmel szép kényelmesen elindultunk valamerre a napfényben és a tengerillatban, kezünkben a kétkezes gyros-szal, megálltunk minden fűszeres pultnál, szappanos-illatos bódénál, virágos erkélynél, ékszeres boltocskánál, és rácsodálkoztunk és gyönyörködtünk és fényképeztünk és nevettünk, nem győztem megérinteni, megszagolni, befogadni. Ő, aki férfim tiszteletben tartja, hogy így élem meg a világot, hogy így is meg kell élnem a világot, érzékszervekkel, úgyhogy még a szemöldökét sem vonta össze, amikor már az ötödik szappanoshoz tértem be szagolgatni-gyönyörködni. Gaiosban csak egyetlen szappant vettem, hihetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, ugye, és ezt az olívás finomságot egészen sokáig nem bontottam ki itthon, mert néha szoktam olyat csinálni, hogy a nemhétköznapi jó dolgot tartalékolom és csak akkor veszem elő, amikor úgy érzem, na, most itt az ideje, és ilyenkor még több örömöm telik benne, a megfelelő pillanat ad egy kis pluszt az élménynek.
Az egyik gusztustalan, nagyonesős napig fent nevezett olívás szappan felbontatlanul hevert a fürdőszobában, életünk vizesblokkban játszódó eseményeit a keskeny radiátor tetejéről követte figyelemmel, amit a nemfűtési szezonban előszeretettel használok polcnak. Eme gusztustalan, nagyonesős nap estéjén, dögfáradtan hazaesve a melóból éreztem úgy, hogy ebben a sötét, szürke időben kimondottan szükségem van a nyári illatok-színek felidézésre. Felbontottam az olívás szappant, beszívtam az illatát és egyből jobb kedvem lett. Jólesett hozzáérni, elég volt csak ránéznem A Nyaraláskor Vett Szappanra és elmosolyodtam, zuhanyzás közben meg azt képzeltem, hogy valami csodaszappan, mert puhább bőrt varázsolt és tiszta, mély illatba burkolt. Tudtam, hogy krikszkrakszok borítják az olívás szappan felszínét, éreztem az ujjaimmal az egyenetlen felületet, el is könyveltem díszkarcolásnak, csak pár nappal a felbontás után tűnt fel, hogy a krikszkraksz tulajdonképpen valami szöveg, másként esett rá a fény, ezért vettem észre. Felnevettem és megmutattam ő, aki férfimnek az archaikusnak szánt betűkkel felvésett üzenetet: "Aphrodite cares for your beauty". Hű, ez volt az első gondolatom, a második meg az, hogy szuper, akkor nekem innentől fogva nem kell többé, a harmadik meg az, hogy köszönöm, drága Aphi, köszönöm, és remélem, továbbra sem bánod, hogy így nagy boldogan leaphizlak, és még annyit szeretnék mondani, hogy örülök és baromi jó csaj vagy, bírlak!

Katt a képre, ha nagyban, tudjátok.

4 hozzászólás:

Aliana írta...

ez végülis igazán rendes Aphoritétől :)

Toothfairy írta...

Mmm imádom a szappanokat...:)

zöld írta...

ajjgörögök:) az "itthon vagyok"-érzés nálam is megvolt mindig.

csibike írta...

zöld: Kíváncsi lennék az okra :)

Toothfairy: Irány a Lush vagy Korfu :)

Aliana: Barátnők vagyunk, most már bevallhatom :)