2010. március 22., hétfő

Apu beszólt

Tudtam, hogy apu nem hagyja szó nélkül a vadiúj lakkommal vörösre pingált körmeimet, mert ő például olyan apu, aki szíve szerint csadort húzna egyetlen szem leánykájára (értsd: rám), meg például olyan is, hogy tinikamaszpubertás koromban esténként nem mehettem barátokhoz vagy buliba, mert szentül hitte, hogy pont engem fognak elkapni és megerőszakolni az utcán, aztán még például olyan is, hogy anno mosolyogva közölte az egyik expasimmal, ha összetöri a szívemet, kitépi az illető karját és a hátába szúrja, és hiába tűnt poénnak, vérkomolyan gondolta. Szerintem egészen addig, amíg nem estem teherbe, azzal áltatta magát, hogy nem élek szexuális életet ő, aki férfimmel, csak szépen nézünk egymásra évek óta, max. egymás kisujját fogjuk meg. Ezerszázalékig biztos voltam abban, hogy a hétvégi családozás első öt percében szó éri a "veres" körmeimet, mondtam is ő, aki férfimnek, milyen kár, hogy ilyesmivel nem lehet nyerni a lottón, s lőn, apu öt percet sem várt az ítélettel, a vörös körmeimet méricskélve rögtön közölte, hogy a vörös körömlakk kurvás. Azt hiszem, harminc év múlva még azért is cseszegetni fog, hogy túl szexi a műfogsorom, azonnal köpjem ki.

22 hozzászólás:

Picike írta...

:-)) Az én apukám is pont ilyen! Szigorúan 18 éves korom után lehetett szolid szőkére festetnem a hajam. Amikor durva vörös lettem, akkor azt mondta, hogy ez annyira ronda, hogy még a tetű sem megy bele. :-)) Azért ha jobban belegondolok, nem annyira rossz az nekünk, hogy így vigyáztak ránk és féltettek, csak egy idő után természetesen visszafogottabbra is vehetnék a figurát. :-))

Macsek írta...

Legfeljebb kiveszed a műfogsort, hogy ne bosszantsd vele :))

kisrumpf írta...

"Az apák azért féltik a lányaikat, mert ismerik a saját fajtájukat."

Beke Kata

Elf írta...

az a baj, hogy néha átcsap nálunk pl olyanba, ami 43 évesen nevetséges: szinte kizsarolja hogy ne járjak sehova, mert akkor ha olyanja van: nem köszön... így mutatja ki a rosszallását :S 2 felnőtt fiam van basszus...
szóval észrevehetnék, hogy felnőttünk...
a vörös nálam is kurvás és a többi...

kisrumpf írta...

Én a vörös hajam miatt hallgattam. Ja, nem is, mahagóni volt.

zebrina írta...

Nekem meg vasárnapi apukám volt. :(

RneIcus írta...

nekem meg alkoholista és az unokáját is csak egyszer látta és legalább 2 éve azt sem tudja élünk-e még :(

csibike írta...

RneIcus, zebrina: Sajnálom :/

kisrumpf: Én is :) Az idézet nagyon jó.

Elf: Egy házban laktok, ha jól emlékszem, az úgy nagyon nehéz, főleg felnőtt fejjel...

csibike írta...

Macsek: Dehogy veszem ki, én protkóm :))

Picike: Én azért nem tudom azt mondani, hogy ez nem volt olyan rossz. Utáltam az önkényes és értelmetlen korlátozásokat, valószínűleg ezért lázadok minden ilyesmi ellen a mai napig :)

Íkó írta...

Az én apám is ilyen (sajna). Nem tudom, miért hiszik, hogy a felnőtt (én 44 vagyok) kölykük életébe mindenképp bele kell ugatniuk és folyamatosan megjegyzéseket tenniük, meg cseszegetniük a másikat. És ahogy öregszik, egyre durvább, nem az, hogy lenyugodna. Semmi önkontroll nincs benne. Néha az az érzésem, azt hiszi, hogy azért vagyok csupán ezen a világon, hogy ő cseszegessen és kihasználjon folyamatosan. Sajnos nálunk nagyon eldurvult a helyzet. Már 2 és fél éve emiatt nem beszélünk.

margelis írta...

Az én imádott apukám március végén lesz 21 éve, hogy nincs velem. Még kamasz se voltam...Most mindent megadnék ha beszólna bármiért is...
Jó neked Csibike!

Elf írta...

totálisan egymással, mint gyerekkoromban... még csak nem is külön emelet vagy ikerház :S

Íkó írta...

Sajnálom, margelis... nekem 30 éve, hogy meghalt anyukám. Ő akkor 39, én 14 voltam.
De ettől függetlenül: hidd el, van egy határ, amin túl nem tud nyelni az ember. Sok szülő annyira önző, teljesen kihaszálja a gyerekét, rátelepedik az életére, és olyan minősíthetetlenül viselkedik még idegenek előtt is, hogy az ember, emberi méltóságában érzi magát földbe döngölve. Azt gondolják, hogy a gyerek, attól a ténytől hogy gyerek, köteles mindent elviselni tőle. Az meg, hogy szaros gyerekként kezelik az embert, az hab a tortán. Meg mikor a hét !!! diplomámra azt mondja, hogy hülye vagyok, csak mert más a véleményem. Bezzeg az öcsém, szent és sérthetetlen, rá rossz szót nem lehet szólni, pedig végigbukta a középiskolát, és 40 éves korára a rendőrjárőrözés szintjén megrekedt. És még sorolhatnám, de ez nem a panaszoldal, és bocs mindenkitől. A lényeg, hogy tudom, miről beszél Csibi.

hibiszke írta...

Az én apám is alkoholista és lassan két éve nem is beszélünk, de nem is hiányzik, mert mikor még tartottuk a kapcsolatot (havonta egyszer felhívott telefonon) akkor is csak mindent kritizált (mért nincs munkád; mikor lett, miért ilyen van stb). ráadásul egyik héten megbeszéltünk valamit, rá két hétre teljesen más volt a véleménye :S
furcsa, h mekkora különbség van egy apa és egy anya között. az anyukám például szuper ember :)

kisrumpf írta...

Hm, nem panaszoldal, de valamiért jól esik kibeszélni, bocs, Csibike. Májusban lesz 3 éve, hogy nem beszéltem velük. A szerető szüleimmel. Ott is az alkohol... Az életem nyugis azóta.

Íkó, bizony, jól mondod, van határ. Azt mondták mások, hogy fog majd a döntésem fájni, ha majd nem lesznek! Sebaj, állok elébe. De mindent elviselni nem fogok, csak mert a szüleim.

csibike írta...

Annyi mindent megmozgattak bennem a hozzászólásaitok... Nem tudom, komment lesz-e vagy bejegyzés, alszom rá párat.

Soha nem bánom, ha itt kívánkoznak ki dolgok, ez az egyik, amiért örülök, hogy blogot írok. Egyedül a blog jellegéből fakadó korlátokat sajnálom.

Névtelen írta...

:) A vicc az h vettem egy voros koromlakkot pont 1 hete... illetve melybordo, de akkor is. Lehet most kezdodik nalam az a bizonyos piros korszak. Vajh mi lesz a kov.?? :) Shimmer

margelis írta...

Persze Ikó, értem a ti oldalatokat is, csak néha nagyon rossz! Volt egy idő amikor könnyen mentek a napok, évek, amikor tanultam és éltem az életemet. Aztán amikor a fiam beköltözött a pocakba de még nem tudtam róla, akkor apukámmal álmodtam, aki azt mondta, "vigyázz rá nagyon"! Nem is értettem miért mondja. Pár nap múlva tudtam meg! Kicsit érzékenyebb vagyok azóta, megint el kell majd telni pár évnek, hogy a dolgok a normál kerékvágásba menjenek!
Persze rossz lehet az is ha az embert nem ismerik el, és legfőképp a szülei/apja! Ez se leányálom!

Évi írta...

Na ha a másik blogba betévedtem akkor ide is benéztem.Jó.Teccik.
csak annyit akartam ide írni, mert facsarodik a szívem ám rendesen..
Bárcsak az én APUKÁM mondaná nekem, hogy kurvás a lakkom..mint ahogy megtette, mikor szőke lettem..Bárcsak mondaná...jó volna...
Élvezd, hogy van, még akkor is, ha néha nehezek:-)))

Évi

csibike írta...

Évi: Szia itt :) Igen, ez az 'élvezd, hogy van' az a pont, ami nem olyan egyértelmű, ahogy a fenti kommentekből is kiderül.

margelis: Pont ezeken a különböző szempontokon gondolkodtam el.

shimmer: Látod, nálam sincs megállás :)

Évi írta...

Tudom nem mindenkinél egyforma a hozzáállás..sajna...
De nekem szerencsém volt.., csak már nincs velünk.
Olvastam a kommenteket és mélységesen átérzem...mert anyu viszont más..na mindegy ez nem az én blogom nem siránkozom:-))
Mi majd megpróbálunk jobbak lenni:-))ha felnönek a gyerkök.

Évi

Lublin írta...

Dettó.
Egyetemista voltam mikor le mertem vágatni a hajam (azt is azért, mert már nem laktam otthon), és be is festettem vörösre :-)

Aztán pár éve fogadásból tüsire nyírtak, akkor apám közölte velem, hogy teljesen hülye vagyok :-))))

Viszont mióta dolgozom, teljesen más a viszonyunk, baráti. Meghallgat, segít, tanácsol - és persze azért be-beszól :-)

Ettől már csak a nagymamám cukibb, aki beszól az apámnak: Ne beszélj csúnyán, Kisifiam!