2010. március 19., péntek

(F)Elfordulós utazás és gyógyvásárlás

Tegnap kisütött a nap, gondoltam, itt a remek alkalom, hogy testben és lélekben megerősödve hosszabb túrára induljak, azaz elmenjek a világ végén dolgozó kozmetikusomhoz a három héttel ezelőtt megrendelt kismamás csodakencéért. A Nagy Manitu, illetve a kedvenc isteneim, Aphrodité és Dionüszosz épp valami mással foglalatoskodott a védőaurám megerősítése helyett, ezért röpke hatvan perc alatt három kínkeserves pillanatot éltem át:
Alig csüccsentem le a metrón, rögtön bevágódott mellém egy kövér cigányasszony és bizalmaskodó hangon rákezdte, hogy a kishőgy milyen szép, aggyonmá' nekem húsz forintot, jósolok magának cigánykártyábó', meglássa', megmondom a szerencséjét. Fuck, így a kishőgy (értsd: én). Egészen szűkre szabott az a kör, amelynek jó szívvel, boldogan adok (pölö kutyának, macskának, gyereknek), másnak nem, egyetlen forintot sem, elvből, és az utcán, metrón, aluljáróban egyébként is csak nagyon ritkán. Pár perc alatt sikerült leráznom az asszonyságot, egyből lecsapott egy másik nőre, tőle megkapta a húsz forintot, mire a csupamocsok kártyáját hozzádörgölte a nő hajához, elvett a pakliból pár lapot, majd közölte, hogy a jóslatot csak akkor fedi fel, ha aranyoskám ad neki egy százast. Aranyoskám elhajtotta.
A négyeshatoson álldogáltam egy ideig, eleve nem vártam, hogy bárki is átadja a helyet. Néhány megálló után viszont felszabadult egy harmincas-negyvenes faszival szembeni ülőhely - nem mondom, hogy nem esett jól leülni. Olvasni kezdtem, a fószer pedig feltűnően izgatott lett, ficergett-mocorgott. Az egyik megállónál kinéztem az ablakon, mégis merre járunk, a szemem sarkából ekkor vettem észre, hogy a faszi keze tövig a nadrágzsebében és veri a farkát. Leszálltam.
A másik villamoson erősen reméltem, hogy mindenféle akció nélkül megtehetek két megállót. Hiába, az istenek még mindig hanyagoltak. Arra ocsúdtam, hogy egy alkeszgyanús ipse vág utat magának a villamoson - bal pofáján öklömnyi nagyságú húskinövés vagy miaszar burjánzott. Persze, pont mellettem állt meg, úgyhogy láthattam: rohad a cucc. Egy másodperc múlva már ott sem voltam, azon drukkoltam, hogy le bírjak szállni, ne a villamoson hányjam el magam. A megállóban aztán olyan cifrát káromkodtam a tavaszias-nőies kismamaszerelésemben, hogy egyből docensnek neveznek ki a kocsisképzőben. Fogalmam sincs, honnan a fenéből lett ennyi mocskos, aberrált, büdös, agybeteg, lepusztult ember ebben a városban - ebben az országban.  
Felborzolt idegeimre nem hatott jótékonyan a kismamás csodakence flakonján olvasott infó, miszerint "zsírhiányos, idősödő bőrre". Kösziii. Tollas rettenet üzemmódban beviharzottam az egyik kedvenc hobbyboltomba, hogy megnyugvást találjak a dekupázsszalvéták, kásagyöngyök, batikporok, kiégethető gyurmák és egyéb kreatívságok világában, majd lelkiegyensúlyteremtés gyanánt potom pénzért vettem magamnak egy nagyon színes és nagyon tavaszi kismamafelsőt,  ami tulajdonképpen nem az, de én annak neveztem ki, plusz egy narancssárga szoknyát. Bár életem első narancssárga szoknyája most még jó a pocakomra és a seggemen sem akad meg, valójában motivációs szoknya - annyira tetszik és annyira akarom hordani később, hogy garantáltan le fogok fogyni szülés után.

18 hozzászólás:

Rege Ata írta...

Őakiférfid jó motiváció-párosítás hozzá, gondolom én ;-)

Rege Ata írta...

(Bár akkor nem a szoknya, hanem az esetleges hiánya (is) juthat eszedbe ;-o ;-D)

otto69 írta...

De jó, hogy én kisvárosban lakom, így kevesebb az ilyen ember errefelé. Szerintem Te meg direkt vonzod ezeket, mivel látszik rajtad a jólelkűség + jól is nézel ki. Mi kell még?:)

SefiRia írta...

Én nagyon sajnálom az ilyen embereket: szörnyű sorsuk/életük lehet. Tisztaszívemből azt kívánom, hogy az Istenek inkább rajtuk segítsenek...:-)

csibike írta...

SefiRia: Nem tudom sajnálni azt a faszit, aki előttem veri a farkát, vagy azokat a cigánygyerekeket, akik puszta szórakozásból, röhögve rúgják meg a járókelőket, vagy azokat a gázszerelőnek beöltözött embereket, akik a nagyszüleimet rabolják ki, vagy azokat, akik a mentőautókat fosztogatják, diáktársaikat, családjukat gyilkolják és még sorolhatnám. Nekik is van életük, persze, de a szociális érzékenységem feléjük nem működik.

otto69: Amikor egyetemista voltam, kevesebb volt itt is. Ha nagydarab szőrös állat lennék, nem próbálkoznának :)

Rege Ata: Akár :)

Névtelen írta...

Ismered Tyereskovától a Tömegközlekedés c. eposzt? kb. 10 évvel ezelőtt íródott, de a mai postodból az jön át, hogy a helyzet nem javult, sőt.
Egyébként a tömegközlekedés és a többi résztvevő az egyik oka, hogy kocsim van: pár évvel ezelőtt a busz emeletén dohányzó 12 éveshez akartam odamenni, hogy megkérjem, nyomja el a cigijét, mert zavarja az asztmás húgomat a füst, de amikor két méterre lehettem (még nem nyitottam ki a szám), 5-6 haverja kezdett köpködni felém és üvöltözni, hogy ha hozzáérek, feljelentenek a rendőrségen mint mocskos pedofilt. Leszálltunk. Tudom, nem vígasztal, de nem csak Budapesten van ez.

L.

Névtelen írta...

Pfú, most már tudom mért nem akarunk mi Pesten meg hasonló helyeken élni... elég az a néhai ízelítő, mikor "kirándulni" megyünk oda...

Nikletty

Kakaóscsigás írta...

ahogy olvastam a bejegyzést, szinte láttam magam előtt a jeleneteket. undorító. sajnos nap mint nap találkozom hasonló esetekkel én is. :(

Vica írta...

A MűPa-s bejegyzéseknél mindig előtörnek bennem a jó emlékek, ilyenkor meg örülök, hogy fél éve hátat fordítottunk a fővárosnak... Emlékszem én is, amikor éppen ilyenkor, felballagtam a Gellért-hegyre, hogy élvezzem az első tavaszi napsugarakat. Aztán kb. 8 másodperc alatt újra az Erzsébet-híd közepén voltam, mert egy himbi-limbi faszi miatt úgy szedtem a lábaim, hogy a tornatanárom irtó büszke lett volna rám...

De beteg/segítségre szoruló/ undorító/reménytelen/jobb sorsra méltó/pszichopata emberek mindenhol vannak... A hétfői szörnyűség a hegy túloldalán lévő faluban történt...

Picike írta...

Szia! Nézz be a kreatív blogomra! Köszi! :-))

marlen írta...

Nagyon nem akartam Pesten sosem vezetni, de kénytelen leszek, ha gyerekünk lesz, azért, hogy elkerüljem az ilyen jeleneteket és az olyanokat, mint a múltkori héves verekedés, ahol simán arrébb lökték a kismamát a gyerekkocsival együtt....:(:(

winstonsmith írta...

Fél évig éltem fantasztikus fővárosunkban. Előtte sem vágytam oda, azóta meg... Pfff...

margelis írta...

Csibike, micsoda figurákkal futsz össze? Hálát adok az égnek, hogy kocsival közlekedem mindenhová!
A motivációs ruhák pedig nagyon jók, bár én 2 éve nem férek bele a motivációs nadrágomba!Neked tuti sikerülni fog!:)

Elf írta...

szerintem csak feltűnőbbek, hogy zavarnak... én naponta többel is szoktam találkozni (jah kérem, a hajléktalanszálló itten van 5 buszmegállónyira :S)

csibike írta...

Elf: Ha másokat, engem akkor is. Az nem túl jó...

margelis: Vonzom az ilyen figurákat. Nem szeretem, ha nem úgy nézek ki, ahogy én akarok, úgyhogy küzdeni fogok :)

winston: Nagyon sok dolog miatt szeretek itt élni, de a végleges letelepedést már fővároson kívül is el tudom képzelni :)

csibike írta...

marlen: Borzalmas... Nekem is eszembe jutott a gyerek.

Picike: Meglesz :)

Vica: Igen, csak talán korábban nem voltak ennyien, vagy nem kaptak ekkora nyilvánosságot...

csibike írta...

Kakaóscsigás: Az az elképesztő, hogy ezek teljesen hétköznapi dolgok.

Nikletty: Mindig is itt akartam élni, de persze nem ilyesmi vonzott :)

L.: Nem, de megnézem :) Megértelek. A tinipubertáskamaszok (nem)viselkedéskultúrája is megérne néhány bejegyzést.

kisrumpf írta...

ugh, undor.