2010. április 23., péntek

Az én nevem, az én nevem... Nina Chapman

Álmomban néger énekesnő voltam, mint Nina Simone vagy Tracy Chapman, nem láttam magamat szemtől szemben, de kezdettől fogva tudtam, hogy az vagyok, és úgy fedeztek fel, hogy be kellett ugranom énekelni egy bandába, pedig mondtam, hogy nem tudok énekelni, tényleg nem, végül aztán csak kiálltam a színpadra, láttam magam előtt a tömeget, és énekeltem, és nagyon jól, és csodálkoztam is álmomban, hogy hű, ilyen jól tudok énekelni, ezt eddig miért titkoltam magam előtt, és a következő jelenet meg az volt, hogy még több ember előtt énekeltem, és hallottam a suttogásukat, hogy milyen erős vagyok, azok után, ami velem történt, és láttam, hogy éneklés közben ölelésre tárom a fekete karjaimat, mintha azt mondanám nekik, gyertek, adok, és nagyon boldog voltam.

Az énekhangom valójában olyan, hogy például amikor az ivadékunknak dúdolok, erősen remélem, a magzatvíz elviselhetővé tompítja a hangzást, egyébként meg soha nem akartam néger énekesnő lenni. Úgy látszik, multikulti lelkem van.

4 hozzászólás:

csillagvirág írta...

talán egy másik dimenzióban tényleg néger énekesnő vagy. vagy valamelyik előző életedben voltál, vagy a következőben leszel. :)

nina simone a feeling gooddal mindig jókedvre derít és megkönnyeztet, így egyben. másik nagy kedvencem tőle a love me or leave me.
tracy chapmantől pedig a for my lovert imádom, de nagyon.
jó, hogy eszembe juttattad őket, régen hallgattam már a számaikat, úgyhogy most nosztalgiázom kicsit. :)

csibike írta...

Érdekes, hogy az elmúlt egy évben nem hallgattam őket. Én is előbányásztam egy csomó zenéjüket. Kedvcsinálónak linkeltem egy-egy számot, hátha más is kedvet kap.

Előző életre tippelek, ha előveszem Ezo Teri énemet :) De hogy hová lett a hangom...

csillagvirág írta...

nade terikém, nem hozunk mindent magunkkal. :)

csibike írta...

A bőrszínem oda, a hangom maradhatott volna :)