2010. május 28., péntek

Kagylók, csigák, kavicsok, azaz nagyon ráértem az elmúlt három órában

... a díszítés hűen tükrözi a művész különös fogékonyságát a természet apró, mások számára szinte láthatatlan csodái iránt. A paneldzsungelből való elvágyódás, a tenger és a napsütötte homok illata végigkíséri a művész életét, az általa használt elemek megdöbbentő hasonlóságot mutatnak a mediterrán térség jellegzetességeivel, pl. a csúcsos elemek az olasz fagylalt mintázatával, a kagylóhéjak közül kikukucskáló apró csigák pedig a görög gyros bőséges töltelékével. 
A művész feljegyzéseiből kiderül, hogy fiatalkora óta szenvedélyesen gyűjtötte a kagylómaradványokat, csigaházakat és kavicsokat, nyaralásai alkalmával lelkesedése órákon át hajtotta az olasz és a görög tengerpartokon, ahol speciális guberáló technikával, guggolva-görnyedve, széllel és hullámokkal dacolva kutatott újabb és újabb kincsek után. Művészi nagyságából fakadó nagyvonalúságában nem ragaszkodott az autentikus leletekhez, az IKEA és a hobbybolt valódi homokszemcsékkel nem borított kavicsait, kagylóit és csigáit egyenrangú díszítőelemként integrálta az alkotás folyamatába.
A 60x40 cm-es mű páratlan a maga nemében, a művész sem előtte, sem utána nem dolgozott ekkora felületen a tenger szín- és formavilágban gazdag ajándékaival. A kortársak, pl. a költöztetők visszaemlékezései szerint a művész egyetlen egyszer sem adta ki kezéből a hosszú évek fáradságos munkájával összegyűjtött szépségeket, a törékeny ritkaságokat saját testével óvta-védte környezetének romboló erőivel szemben. 
Az alkotás kidolgozottsága a művész zseniális fantáziájának és a ragasztópisztoly mesterien érzékeny kezelésének gyümölcse. Első pillantásra feltűnik az a gazdag képzelőerő, amelynek köszönhetően a felhasználhatatlannak vélt kagyló- és csigamaradványok is helyükre kerültek. A művész áldott állapotának visszafogott és megható lenyomata lengi be az alkotás egészét: mint az anya hőn szeretett gyermekét, úgy óvják a nagy kagylók a kicsi csigaházakat...   

P.S.: Katt a képre, úgy nagyobb. A parafatábla képei önkényesen kiragadott, eredeti részletek a műből, 'keretezésükért' és 'ragasztásukért' a Photoshopnak szeretnék köszönetet mondani. Köszönöm, PS! A fotózásról meg annyit, hogy igyekeztem.

5 hozzászólás:

Picike írta...

Ez nem semmi! Egyszer én is nekiálltam egy koszorúra kagylókat ragasztani, de mikor meguntam, akkor teleragasztottam a legnagyobb csigákkal és kagylókkal, hogy végezzek már! :-))
A Tied viszont nagyon szép lett!

Névtelen írta...

nemes egyszerűséggel:
ez tökjó! :D

Nikletty

csibike írta...

Köszi :)

Az előszoba falán baromi jól néz ki, de itt se csúnya.

manner írta...

deklassz! ügyes vagy (meg türelmes :)

csibike írta...

Köszönöm :) Régóta el akartam készíteni, zavart, hogy olyan üres a falitáblánk. (Általában zavarnak az üres felületek, egyből felpiszkálják bennem a kreatívkodhatnékot.)