2010. szeptember 22., szerda

A szomszéd és az ő dögszaga

Tegnap rájöttünk, ő, aki férfim meg én, hogy a folyosót uraló bűzről Az Egyik Szomszéd tehet. Pontosabban a gombái. Szó sincs köröm- vagy hüvelygombáról, ilyen intim mélységben nem kötődünk sem Az Egyik, sem A Másik Szomszédhoz. Amikor először vágott orrba minket a dögszag, kapásból az idős szomszédék (A Másik Szomszéd) elhalálozására tippeltünk, pedig nincs velük semmi bajunk annak ellenére, hogy a hálós atlétatrikóban és macinaciban flangáló bácsi néha Martin Riggsnek képzeli magát és előszeretettel mutogatja a műtéti hegeit. A következő verziónk az volt, hogy valamelyik szomszéd folyosói szekrényében berohadt a felbontott tonhalkonzerv. Ezt az ötletet hamar elvetettük, mondván, csak nem olyan hülyék a szomszédaink, hogy tonhalat falatoznak a folyosón, a dobozt meg a szekrénybe rejtik. 
Apropó, folyosói szekrény. Ez ilyen ronda lakótelepi szokás, hogyha a lakásban már nem fér el a sok kacat, pillanatok alatt kikerül egy szekrény a folyosóra. Ebbe aztán minden szemetet bele lehet pakolni, plusz tojástartó dobozt, régi tévét, befőttes üveget. Az Egyik Szomszéddal nagyvonalúak voltunk az elmúlt egy évben, nem bonyolódtunk bele a szokásos szekrénymizériából fakadó 'ez a falszakasz az én ajtómhoz tartozik, ne told ide a szekrényed csücskét' c. lakótelepi drámába, azt rámolt a falunkhoz, amit akart, elfértünk mellette. Most azonban van olyanunk, hogy babakocsi, amit pl. nem túl praktikus a konyhában tárolni, ergo kell a helyünk az ajtónk előtt. Meglehet, itt még vér fog folyni.
Na, de vissza a dögszaghoz. Ő, aki férfim oldotta meg a rejtélyt, ugyanis elég magas ahhoz, hogy rálásson Az Egyik Szomszéd szekrényének tetejére. Valahonnan lett gombája. Veszettbüdös gombája. Tökéletes biológiai fegyver. Nem csodálom, hogy a szekrény tetejére száműzte, lakásban képtelenség megmaradni mellette. Talán gázálarcban, de úgy macerás nézni a Híradót. Ő, aki férfim szerint őzlábgomba. Kertes házban nőtt fel és erdő széle is volt a környékükön, úgyhogy elhiszem neki, én a lakótelepi gyerekkoromban max. törött sörösüvegeket tudtam beazonosítani, illetve kutyaszart és szotyihéjat. Gomba ott nem nőtt. Meg lehetne oldani a bűzkérdést azzal, hogy becsengetek Az Egyik Szomszédhoz, hogy csókolom, forgatja a gyomromat a gombaszag, tessék beszedni ezeket a brutális állatokat a közösen használt térből. A probléma viszont az, hogy pl. az erkélye közvetlenül a miénk mellett van. Esetleg szerezzek be egy fegyvernek látszó tárgyat és kényszerítsem arra, hogy egye meg?

4 hozzászólás:

Doris írta...

Szerintem elég, ha leemeled a szekrényről, és kivágod a kukába. Aztán úgy, ahogy Hofi csinálta annak idején cinkosan kacsintasz ő, aki férfidnek: Nem én voltam, láttátok!

bodzazsuzsa írta...

Doris, ez tényleg jó ötlet, valami hasonlót akartam én is javasolni. A bejegyzésen mindenesetre ma is jót derültem. Csibike ,lassan kötetbe rendezheted a posztjaidat, s benyújthatnád pl. Laaréknak, hátha hasznosíthatnának egy-két ötletedet.

Csigamami írta...

Nemes eccerüseggel vägd ki a francba, miközben B fedez. Oszt tik nem lättatok semmit. Ha meg valaki eszrevenni (ha vannak meg az orräban receptorsejtek, akkor szemet/szäjat huny felette ) vagy nemesegyszerüseggel a jelenlegi termetedre fogod... s hogy sjanos leverted, eltörött, kväzi ki kellett dobni... :o)
En a kuytät szoktam kibsiiiiiipni a häzbol, mig Robert nincs itthon. A szomszedbäcsi mult heten megpurcant, akit eddig zavart a kuyta az udvaron, igy a kuyta szellöztetesre van azota szämüzetve :o)

csibike írta...

Az a baj, hogy az idős bácsiékból nem néz ki ilyesmit az ember, szóval, egyértelmű lenne, hogy mi voltunk és kitörne A Háború :) Lakótelepen óvatosnak kell lenni ezekkel a műveletekkel.

bodzazsuzsa: Sanszos, hogy saját kútfőből is boldogulnak :)