2011. február 12., szombat

... és megint egy kép, de mindjárt megmagyarázom

A Granada is megvan a kétezertizenegyes tervemből, ha ilyen ütemben haladok tovább, semmi nem ment meg attól, hogy minden tételt kipipáljak, bár a Granada lényegesen könnyebb, mint belebújni a kedvenc szoknyáimba. Ja, tessék, ő az:


A világos pici gyöngyök egyetlen színből vannak, egy trükkös színből, mert szivárványos, napsütéstől függ, milyen zöldnek látszik. Itt éppen kékes. Ez a medál élőben valami eszméletlen gyönyörű, barkácsolás közben tetőtől talpig átjárt a flow-élmény. A zseni egyértelműen Sabine Lippert, a minta gazdája, én csak ügyes vagyok, mert ügyesen megfűztem (annyira akartam, hogy már az első kísérlet sikerült) és ügyesen összeválogattam a színeket (két hétig tartott, mindig közbejött valami). A gyöngyöket leszállító postást ügyesen nem vágtam orrba, pedig letegezett, meg flörtölni próbált, meg lecseszett, hogy nem szóltam bele a kaputelefonba. Mivel három fekete pontot is begyűjtött egy perc alatt, kénytelen voltam csúnyán nézni rá, aztán közöltem vele, hogy ha nem a gyöngyeimet várom, ki sem nyitom az ajtót, bakker de, mondtam, hogy jónapotkívánoknyitom!, és csak azért nem kapott volna Oscar-díjat a királykisasszonyos elutasító jelenetem, mert a szememben nem volt elég ridegség, ugyanis a baba ott ficánkolt a karomban és a ruhám masnijával a szájában röhögött, én meg így nem tudok hatásosan szigorkodni, nekem is röhögnöm kell, szóval, a postás nem vette zokon a megsemmisítést nyomokban sem tartalmazó nézésemet, sőt, ha nem köszönök el tőle, még ma is ott flörtölget velem a rács előtt. Őrület, mi mindent kell kiállnia egy kisgyerekes anyukának, hogy a gyöngyeihez jusson.   

P.S.: Kattintás csak saját felelősségre, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

12 hozzászólás:

Edit írta...

Huh, hàt ez valami eszmèletlen gyònyòrù...
Hogy neked mekkora tùrelmed van..nekem nem lenne.:)

Macsek írta...

szerelem első látásra és másodikra is. A színe külön szerelem, mert a zöld a kedvenc :) Köszönöm a vizuális orgazmust :)) Mekkora a valós mérete? És valójában ez medál, vagy "aminek akarom"? :))

csibike írta...

Macsek: Én úgy óránként gyönyörködöm benne. A másik is szép lesz, az lila, ametiszt, bronz. Csücsöktől csücsökig 5 centi. Valójában medál, brutálisan jól néz ki annak, viszont el tudom képzelni pl. egy bőrkötésű (zöld és puha bőr) emlékkönyv csatján is vagy karkötőn :) Neked eszedbe jutott még valami?

Edit: Alapjáraton türelmes ember vagyok :)

dorw írta...

tudod, ez nagyon ne fair. :) valahányszor ilyeneket mutogatsz mindig kedvem támad fűzni, de ahányszor meglátom, hogy mennyi gyöngyből kellene válogatnom folyton eltántorodom. :)

és igen, varázslatos ez a cucc is!

csibike írta...

Olyan 5-6 hónapig készültem a gyöngyözésre, pont a bőség zavara (meg a nulla tudás) miatt :)

Nina írta...

Szia Kedves!

Kérlek kukkants be hozzám, van egy kis meglepetésem a számodra.
puszi,
Nina

kisrumpf írta...

Ámulok-bámulok. Gyönyörű.

kisrumpf írta...

... egy szép sálon tudom elképzelni, vagy hajcsaton.

Hány munkaórát ölsz egy-egy ilyenbe?

Elf írta...

ez nem az én stílusom, de szép :) képeket küldök holnap este, ha megkapom :)

Macsek írta...

Csibi,
nekem volt egy palackzöld bársony kisestélyim. Egy hasonló stílusú, csak óezüstből készült kitűzőt használtam hozzá. De ezzel klasszisokkal szebb lett volna. Tehát kitűzőként is el tudnám képzelni :)

Macsek írta...

jah és hajpánton is :)

csibike írta...

Macsek: Nagyon jó ötleteid vannak :)

Elf: Köszönöm szépen, alvás után írok :)

kisrumpf: Olyan hatot-hetet :)

Nina: Köszi szépen, nagyon aranyos vagy :)