2011. április 6., szerda

Na, nekem is van Személyi Edzőm

Itt az elején leszögezném: Nem én akartam. Lett. Mióta gyerekem van, eszembe sem jut speciális has-, comb- és fenékgyakorlatokkal kínozni magamat. Jól jönne, nem arról van szó, például fel lehetne turbózni az anyaseggemet, de egyelőre már abban elfáradok, ha megnézek egy sportösszefoglalót a tévében. Egész nap mozgásban vagyok, hajolgatok, emelgetek, guggolok, hajlítok, és a gyerek még csak rövid távon mobil, szóval, futnom kizárólag eme örvendetes tény miatt nem kell. Bőven elég ennyi, extra sportra nincs energiám és egyáltalán nem akarok Ironcsibike lenni, A Sors azonban úgy döntött, nem később turbózzuk a turbóznivalót, hanem m-o-s-t.
A Személyi Edzőmbe véletlenül botlottam bele, és igazából nem volt választásom, valahogy az a típus, akinek nem lehet nem-et mondani, illetve lehet, de felesleges, mert nem hallja meg. Hogy jóképű-e? Hát, biztos van olyan, akinek bejön, nekem nem az esetem. Eleve nem szeretem a lehengerlést, királykisasszony énem a finomabb megközelítésre esküszik, de végül is nem kerül pénzbe, egy próbát megér. Előfordulhat, hogy megszeretem és az elkövetkező hetekben/hónapokban/években kitartok mellette, bár ennek annyi esélye van, mint Arnold Schwarzeneggernek, hogy főszerepet táncolhat a Győri Balettben.  
Morogtam, naná, hogy morogtam az első napon, és azóta minden egyes nap morgok kicsit, már csak megszokásból is. A Személyi Edzőm a kitartásomra épít, azt az elvet vallja, hogy ami nem öl meg, az megerősít, főleg comb- és fenéktájt, ezért soha nem mondja, hogy már csak három szint van hátra, már csak kettő, már csak egy és... vééégeeee!, nem, ilyet soha nem mond. Onnan tudom, hogy vége a szenvedésemnek sporttevékenységemnek, hogy számolok. Akkor is számoltam, amikor anno a kézilabda edzések előtt az unalmas köröket róttuk a háztömbök körül - állóképesség-javítás címen. A számolással adtam ütemet a légcserémnek és az agyamnak, így nem az járt a fejemben, hogy jajjmindjártbelehalok. Az én sportom a rövid táv és a szex, ez utóbbinál nem ragaszkodom a rövid távhoz. Úszni is szeretek, csak ne legyen hideg a víz.
Egyébként rájöttem arra is, hogy minél jobban sajnálom magam, annál hosszabbnak és könyörtelenebbnek tűnik az edzés, ezért A Személyi Edzőm hajtása közben soha nem sajnálom magam, csak a végén, amikor már itthon vagyok és lerogyok a csukott ajtó mögött, de ez a lerogyás is pusztán elméleti lerogyás, hiszen ott a fiam, aki még nem érti azt a szót, hogy mindjárt
Hétfő óta dolgozunk együtt, A Személyi Edzőm meg én. Nagyjából tíz-tizenkét kilóval, mert állítólag bírom a strapát. Másfél kiló mínusznál tartok három nap alatt és már a legszűkebb motivációs farmerem is feljön a fenekemre. Péntekre talán levegőt is kapok benne. El kell mondanom még, hogy az egyhangúságot sem szeretem, ha edzésről van szó. A konditerem a halálom, a zumba sokkal közelebb áll hozzám, de még a Bikram jógát is előbb vállalom be, mint a konditermet, pedig a Bikram előtt három-négy órával már nem szabad enni. (Igen, csibike megtalálta a Bikram jóga legkritikusabb pontját.) Egyelőre napi egy edzésen merek részt venni. Ha esetleg nem írok több bejegyzést, megpróbálkoztam a kettővel - és nem én nyertem. 

Nos, remélem, szombaton tényleg befejezik a liftkarbantartást és soha többé nem kell megszámolnom a 108 darab lépcsőt.   

19 hozzászólás:

Elf írta...

kellemes lehet :(:(:(

dorw írta...

édes drága jó élet... nem irigyellek!
én a harmadik emeleten is állandóan rettegek, hogy bedöglik a lift. főleg, mióta télen a babakocsis heti bevásárlás végeztével szembesültem vele.

Évi,Miki,Tomibaba írta...

Szia
Másfél kg,a gyalog járástól? Hű de szerencsés alkat vagy.

Marjann írta...

Hányadikon laktok?
Még jó, hogy az albérletben két lift van:D

biem írta...

hajrá szerelők!

ez az a helyzet egyébként, amiben az ember lánya, ha elfelejt valamit, akkor azt mondja rá, hogy én le nem megyek még egyszer? :)) esetleg nagyon szépen néz a férfire a háznál...

(lépcsőszámok alapján tippelek, hogy hatodik az emelet? :))

Névtelen írta...

miért kell a semmiről ennyit írni? a kis átlagos gyerekedről, a paneléletedről?

csibike írta...

Névtelen: Ennyire bassza a csőrödet a kis átlagos gyerekem és a paneléletem? Ne olvasd a blogomat, látod, egyszerű a megoldás :) Ha meg ilyen nagyon frusztrált vagy tőlem/általam, foglalkozz a sajátoddal, az is egy lehetőség.

biem: Pontosan :) És a férfit sem küldi le. Hogy számoltad ki?

Marjann: Mázlista :)

Évi: Nem vagyok, de most mindenhová hordózóban viszem a gyereket, így elég nagy a terhelés :)

dorw: Holnap hős leszel te is :)

Elf: Próbálom nem sajnálni magamat :)

dorw írta...

igen, számítottam erre az eshetőségre. :) se gond, lesz miből leadnom. :P

biem írta...

én sem úgy gondoltam, hogy ultimátumot adva lezavarnád az elfelejtett dologért (az nagyon nem lenne Csibikés).
csak ha esetleg ő felajánlja. az ember lánya meg szép szemekkel néz, netalántán visszakérdez, hogy lennél olyan hős, és megtennéd? vagy ilyesmi. :)

őőő, az a helyzet, hogy én is számolom a lépcsőket. :) csak én nem folyamatosan, hanem félemeletenként. a panelekben általában 9 lépcső egy félemelet, ergo 18 egy emelet. tehát ha a 108-t visszaosztod a 18-cal, az hat. ez már beteges? :DD

Aliana írta...

Ilyen nálunk is szokott lenni, csak nem javítják, hanem épp nem működik, vagy valaki nyitva felejti az ajtót (lehetőség szerint a legfelső emeleten)... Nagybevásárlás uán különösen tudom "értékelni" azt a 129 lépcsőfokot :)

kisrumpf írta...

Vigyázz! Ismerős így altatta a babáját - karjába vette, és a (lakáson belül) lépcsőztek. Férfi volt az illető (adatok megszállottja), készített egy grafikont, hogy hány lépcsőfokon ment fel-le esténként - s az hány méter - s hogy idővel összejön-e annyi, hogy elmondhassa, megmászta a Himaláját...? Ott volt a grafikon a falon, amin a "felfelé" haladását dokumentálta.

De nem sikerült, mert hamarosan elköltöztek lépcsőtlen lakásba :-)

Mónika írta...

Azóta olvasom rendszeresen a blogodat, mióta írtál Az időutazó feleségéről. Nőként és anyaként is példaértékűnek tartalak. Sokakra lehet mondani, hogy átlagos gyereke van és panelélete van, de csak kevesen képesek meglátni a különleges átlaggyereket és a különleges paneléletet.
A zumbát én is nagyon szeretem:)

csibike írta...

Mónika: Köszönöm, bár nem gondolom, hogy példaértékű lennék :) Miért tartasz annak? Akár mélben is megírhatod, érdekel a miért.
Nem a panel a lényeg, ha kertes házban élnék, akkor is beszólt volna, pusztán azért, mert a személyem irritálja, és mert szeretem az életemet és benne a gyerekemet. Rám vetíti ki a saját lelki nyomorát (irigység, kisebbségi komplexus estébé), és annyira gerinctelen, hogy a gyerekemmel operál, hátha így meg tud bántani. Szórakoztató próbálkozás, csak hiábavaló :) Úgy vélem, rendszeresen olvas, az ilyenek nem bírnak lekattanni arról, aki irritálja őket, ami roppant hízelgő.

kisrumpf: Ha nem írod, hogy férfi, biztos rákérdezek :) Nő ilyet nem csinál.

Aliana: Igen, a nyitott ajtó nálunk is megvan :) Tegnap este már működött, biztos olvasták a bejegyzésemet és megesett a szívük rajtam.

biem: Javagyúúúgy. Nem mondanám, hogy beteges, csak szokatlan :)

dorw: Jó a lift, de lépcsőzhetsz, ha akarsz :)

Zé írta...

Példaértékhez:
A gyermekmegőrző blog olyan, mint egy gyermekvállalási kedvcsináló, ez pedig azon kevesek közé tartozik, ahol nem teng túl a mindennapi gondok által generált önsajnálat.
Névtelennek:
Ha a saját gyerekednek és életednek nem tudsz örülni, akkor minek tudsz? Rögtön adódik a triviális válasz.
Ha pedig tudsz, akkor miért furcsállod, hogy más is tud, valaki olyan, aki még írni is tud és szeret, nem csak tipikusan, gyáva módon, Névtelenül negatívkodni? Szánlak.

sixxty írta...

Bár nem tartozik szorosan ide, de elmondom, hogy nálunk nincs lift ezért mindig gyalog jövök fel az emeletre, sok csomaggal, régebben gyerekkel a kézben, gond nélkül. Ellenben a munkahelyemen, ahol van lift, ott már egy emelet után is alig kapok levegőt,így eszembe sem jut gyalogolni.
Amúgy praktikus és egyben aranyos megközelítés, hogy a liftszerelést megszemélyesítetted Személyi Edzőnek :)

Nikletty írta...

Hihi, ez jó volt!

csibike írta...

Nikletty: Egészségedre :)

sixxty: Szorosan idetartozik :) Nem tudtam volna csak annyit írni, hogy 'szerelik a liftet, lépcsőznöm kell'.

Zé: Köszönöm! :)
Képzeld, nemrég a fülembe jutott olyasmi gyanúsítgatás, hogy azokat a kommenteket, amelyeknél csak egy név van és pozitívan nyilatkozik rólam vagy a gyerekemről, én írom saját magamnak mindkét blogomban, például most itt ezt a tiédet is, meg amikor kórházban voltam és épp szültem, akkor is magamnak kommenteltem vajúdás közben. Ja, és a rendszeres olvasóimat is én csinálom magamnak, ezt is nemrég hallottam, hiszen engem nyilván senki nem olvas. Szóval, a szánalmasságot még lehet fokozni :)

Márpedig Zé írta...

Az ön-kommenteket nehéz megcáfolni (persze ezt is most épp te írod) :) A rendszeres olvasók hamisításának gondolatához viszont felsőfokú paranoiával kevert irigység szükségeltetik. Fel a fejjel! Az elnyomottakat mindig is elnyomták, a népesség fele pedig az átlagnál butább.

csibike írta...

Igen, természetesen :) Nincs lent a fejem, a blogvilágnak mindig is érdekes volt a pszichológiája. Szórakoztatnak ezek a dolgok.