2011. október 15., szombat

Ebben a bejegyzésben is van csoki

Azzal a népszerű felfogással soha nem értettem egyet, hogy csak a boldogtalan blogger ír blogot, azt viszont a saját bőrömön tapasztalom, hogy az anyablogger inkább anya, mint blogger, az írás egyelőre (?) a kép- és linkmentes bevásárlócetlikre korlátozódik, a kreatív vonal pedig abban merül ki, hogy a tejkenyérfelvágottsatöbbi-t pirossal vagy lilával vésem a fecnire. Egy év után már sokkal jobban viselem, hogy nem férnek bele néhány szabad órába azok a kedves dolgaim, amelyekre gyerektelenül számolatlanul szórtam el a napokat. Nem mondom, hogy nincs kedvem írni, mert van, és hiányzik is a rendszeres írás, de ha lenne rá időm, az életemről most mégis képekben mesélnék. Rengeteg minden zajlik a lelkemben és nehéz szavakká sodorni az érzéseimet-gondolataimat, ebben a pillanatban meg sem próbálom.
Írás helyett olvasok és ékszereket készítek, színek, formák, hangulatok, anyagok bukkannak fel bennem a semmiből, olyan az egész, mintha állandó ihletettségben élnék, és nehéz, hogy nem engedhetem azonnal szabadjára az alkotó energiáimat, tizenhárom-tizennégy órát is várnom kell, amíg összeülhetek a gyöngyeimmel. Biztos megvan az oka, mit kell megtanulnom abból, hogy miért pont akkor vagyok/lennék a legkreatívabb, amikor alig érek rá. Amúgy először ez a karkötő készült el:


Szépnek láttam a színeit, de azt gondoltam, gyöngyben nem az én világom a méz, karamell, csokoládé, pezsgő, holott hülyeség, valójában az összes ékszeremben van valami belőlem. Ezeket a gyöngyöket azért szeretem, mert a középső sógornőmtől kaptam őket születésnapomra, aki arra kényszerített, hogy bemenjek vele a hobbyboltba és kedvemre válogassak a gyöngyök között. Ez tetszik? Igen. Jó, a kosárba vele. Így ment ez a középső sógornőmmel, és szeretek visszagondolni erre az emlékre, borzasztó jó érzés. Aztán az egyik reggel úgy ébredtem, hogy tudtam, milyen nyakláncot készítek mézből, karamellből, csokoládéból, pezsgőből. Ilyet:


Még soha nem csináltam ilyesmi láncot (katt rá, úgy nagyobb, mint mindig), kicsit büszke vagyok rá. Nagyon jó érzések jártak át alkotás közben, flow és miegyéb. Sokat dolgoztam rajta, például a nagy fagolyó (2 centis) begyöngyözése nettó három órámba került. Hosszú a nyaklánc, nőies, elegáns, finom, gyönyörűvé teszi a dekoltázst. Raboljatok rá nyugodtan, ha tetszik. Sajnálom, hogy nem vagyok ügyes fotós, és  azt is, hogy eltörtem a gép makróját, ilyen képek vannak és lesznek, ennyi telik tőlem. Élőben nagyon szépek a színek, néha megsimogatom a gyöngyöket.

14 hozzászólás:

p írta...

viszont van egy olyan érzésem hogy sok boldogtalan blogger olvassa az anya blogger boldog bejegyzéseit:)
egy másik hülye kérdés:fűztél már valaha férfinak?..... gyöngyöt persze

Neyla írta...

A szavam is elállt! :O Ezek annyira az én színeim, és annyira gyönyörűségesek. Pedig nem vagyok nagy híve a gyöngyöknek, de ezek valami csodaszépek...

Elf írta...

széééééééééép

Macsek írta...

szépek :))

Marjann írta...

Aztaaaaaaaaaaaaaa. Mennyiért szabadulsz meg tőle?

csibike írta...

Köszönöm :)

Marjann: Megírom mélben :)

Neyla: Szívesen elkészítem neked is, ha szeretnéd :)

p: Remélem, a sok között azért kevés a boldogtalan :)
Nem hülye kérdés. Nem fűztem még, de biztos izgalmas lenne, kihívás.

miskolczi írta...

Árcédulát én is kérhetnék mail-ben? Nekem ez első látásra szerelem. :)

p írta...

ha majd megeredt benned a kihivas es lesz idod,szolj.irj ram egy mailt en szivesen leszek gazdaja egy ilyen csecse kis becsenek:)

csibike írta...

p: Már vannak ötleteim, írok, ha lesz minta is :)

Ildi: Holnap megpróbálok mélt írni :)

Neyla írta...

Kérek én is árajánlatot :) Nagyon beleszerettem!

Lillanna írta...

Én ilyen karkötőt szeretnék, ha megoldható lenne, dobnál egy e-mailt nekem?
Köszönöm.

csibike írta...

Lillanna, Neyla: Írok :)

csibike írta...

Ööö... megnéztem a profilokat, de egyikben sincs mélcím. Légyszi, írjátok meg az enyémre, ha nem gond, köszi :)

Lillanna írta...

Küldtem e-mailt, úgy tényleg egyszerűbb, ha van cím... :))))