2011. december 13., kedd

Nem mertem belekötni egy fél Dolph Lundgrenbe

Hogy kicsoda Dolph Lundgren? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Ja, nem is, ez Pom Pom. Szóval, D. Lundgren. A kilencvenes évek egy kaptafára készült verekedős filmjeiből lehet ismerős a karaktere: szőke, csupaizom (a piramisokban nincs olyan sok kocka, mint az ő hasán), kábé akkora, mint egy bengáli tigris, és brutálisan magas (ha felnyúl az égre, simán leszedi a Boeinget). A nagyon durván IQ mínuszban éldegélő gonosz fickó megformálásához elég volt, hogy csúnyán nézett, ha nagyon durván IQ mínuszban éldegélő, orosz gonosz fickót játszott, még annyi szöveget is írtak neki, hogy da. Nem az a típus, akit Thomas Mann filmek forgatására hívnak meg.
A fűtésszezon beindulása idén is tartogatott izgalmakat a számunkra még az ősszel, és igazából nem is kaparnám elő ezt a régi sztorit, ha nem horgadna fel bennem az indulat újra meg újra, ahányszor csak szóba kerül egy fűtésszerelő, mint olyan. Biztos élnek széles e világon gyorsan és jól dolgozó (a kedves és a jóképű nem alapvető szempont) fűtésszerelők, én még eggyel sem találkoztam. Tavaly megkaptuk A Papucsos Szakmókust, és mivel idén sem lőn meleg, amikor ötösre csavartuk a csavargatásra szánt bizbaszt, piciny lelkemet edzeni kezdtem arra az eshetőségre, hogy ismét becsoszog hozzánk a fűtésszerelés kalapácsos istene, lelki kezeimmel már téptem is fel a baba- és szülőfetrengéshez asszisztáló habtapit a gyerekszoba padlójáról.
A lakás egyik napról a másikra hirtelen Szibéria Lájt jelleget öltött, ezért ő, aki férfim ismét telefonált a gondnoknak, aki másnapra beígérte a fűtésszerelőt, aztán ő, aki férfim ismét telefonált a gondnoknak, aki egy újabb másnapra beígérte a fűtésszerelőt, aztán mondtam ő, aki férfimnek, hogy pendítse meg drámai hangrezegtetéssel kísérve, hogy igen nagyon kiskorú is él a háztartásunkban és nem szeretnék arra ébredni valamelyik reggel, hogy a kiságyból való kiemelés után a matracon marad a szóban forgó igen nagyon kiskorú füle/orra/keze, mert lefagyott a hidegben. Ő, aki férfim megpendítette (a drámai hangrezegtetést kihagyta), a gondnok most már valóban intézkedett, szóval, ha nem megy a fűtés, mindenki szüljön gyorsan/kérjen kölcsön legalább egy igen nagyon kiskorút, felgyorsítja az ügyintézést. 
A fűtésszerelő váratlanul toppant be, a gondnok teljesen más napot és időpontot mondott A Nagy Alkalomra, és valószínűleg csak azért nyitottam ajtót, mert álmunkból riadtunk fel a sarjjal, és hirtelen elfelejtettem azt az alapelvemet, hogy az előzetes megbeszélés nélkül becsengetőknek nem tárok ajtót. Egy kézzel összerendeztem magam, másik kézzel felkaptam a gyereket és ajtót nyitottam. Dolph Lundgrennek, aki a fűtés miatt jött. Na jó, nem, csak egy fél D.L.-nek, de így is magas és nagydarab volt, és bár nem mondta, hogy da, elég csúnyán nézett. Mint tudjuk, nem szeretem, ha holmi fűtésszerelők utcai cipőben összejárkálják a lakást, ezért már épp nyitottam a számat, hogy udvariasan megkérjem, vegye le a cipőjét (kétszer akkora lába volt, mint nekem, jegyezte meg a 39-es őzsutalábakkal bíró csibike), amikor is realizáltam, hogy a fél D.L. fogta magát és szó nélkül besétált a nappaliba. Kalapálni. A parkettára helyezett szőnyegeken keresztül. A vérnyomásom mérhetetlen tartományba emelkedett, de nem ordítottam rá, mégis egy fél D.L. és tényleg csúnyán nézett rám (nem akartam, hogy kalapáccsal dekorálja ki a homlokom közepét), pedig a gyerek 100%-kal megdobja az aranyossági mutatómat. Arra készültem, hogy majd a gyerekszoba előtt szólok a cipő miatt. Udvariasan, a szemébe nézve, kicsit mosolyogva, hátha. A fél D.L. azonban egy pillanatra sem torpant meg a habtapi láttán: Lazán rálépett az utcai cipőjével, igaz, azt a történeti hűség kedvéért rögzítenem kell, hogy igyekezett a sarkain járni. Azokon a teflonserpenyő méretű sarkakon. Olyan szinten ledöbbentem a bunkóságán, hogy mukkanni sem bírtam, a fejem felett megjelenő gondolatbuborékokban viszont ott villódzott, hogy bzmgbzmgbzmg!  A hálószobába is bakancsban vonult be, jó szokásához híven, aztán vakkantott valamit és elhúzta a csíkot. Báthory Erzsébet vérszomjas tekintete lágy cirógatás volt az enyémhez képest, ebben biztos vagyok. A szememmel nem egyszerűen öltem, a teljes késkészletünket a hátába kívántam, még a frissen megélezett hússzeletelőt is, pedig az a kedvencem.
A fűtés persze nem működött a fél D.L. látogatása és kopácsolása után sem, úgyhogy ő, aki férfim újfent intézkedett. A fél D.L.-nek óriási mázlija volt, nem őt küldték, egy másik fűtésszerelő ürge jött hozzánk. Idősebb, soványabb, izommentes, alig magasabb nálam. Nem érdekelt, hogy szíve szerint nem venné le a cipőjét, mert esetleg lyukas a zoknija és kikandikál rajta a strasszokkal díszített, frissen pedikűrözött lába, cipőben nem tehetett egy lépést sem. Engedelmeskedett. És még a fűtést is megszerelte.

4 hozzászólás:

Csapos írta...

Egyrészt én kapásból tudtam, ki az a D.L., akkortájt kaptunk otthonra videólejátszót, amikor nagyon mentek a filmjei. :-)
Másrészt ja, ja, vannak ilyen szakik, akik baromira nem figyelnek arra, hogy mások azon a szőnyegen élik az életüket, amin ők végigsétálnak.
Nálunk nem egy szőke óriás járt a hétvégén, szintén a fűtőtest okán, de legalább magától levette a cipőjét, mert már én is éreztem a gyomromban a szorítást, amikor belépett az ajtón...
teide

Macskusz :) írta...

Engem volt, aki kérésemre kioktatott, hogy ő bizony nem szokta levenni a cipőjét, és, hogy én milyen bunkó vagyok, hogy ilyen kérést merészelek hozzá intézni... nos, itt nem részletezem, hogy mit válaszoltam neki :)
Viszont tény, hogy jártam már úgy, hogy úgy lépett be a szerelő a lakásba, hogy a bejárati ajtón kívül (!)(kertes ház) levette a cipőjét az illető, csakúgy, magától, kérés nélkül, természetes módon, én meg úgy szedtem össze az államat valahonnan :D

csibike írta...

Macskusz :): El tudom fogadni, hogy esetleg munkavédelmi előírás a bakancs, de nyilván látja xy, hogy nem fenyegeti veszély a lábujjait :) Az meg szerintem bunkóság-nembunkóság kérdése, hogy dzsuvás cipővel végigtrappol-e egy tiszta lakáson vagy sem.

teide: Kíváncsi lennék, hányan tudják kapásból :)
Egy normálisra jut minimum tíz kretén, ez a tippem.

Daffodil írta...

Nekem is minden télen vannak gondjaim a fűtéssel. Levegősödik a rendszer, és a levegő nálam köt ki, ezért rendszeresen kell légtelenítést kérnem, amit szerencsére nem a lakásban végeznek, hanem központilag. Mikor még új volt a probléma (sok évvel ezelőtt), nálam is kalapálták a radiátort, persze teljesen feleslegesen. És eszükbe nem jutott levenni a cipőt. Ma már akkor se engedném be őket, ha szépen kérnék.
Szerencsére viszont aki mindig jön légteleníteni, az egy nagyon korrekt ember.