2012. december 12., szerda

A buborékfújás örömeiről

A lány fején kendő, fázik, húzza össze magán a kabátot, úgy siet el mellettünk. Fújjuk a buborékokat a levegőbe, a fiamnál is van egy buborékfújó meg nálam is. Piros az ujjunk és az orrunk, a hidegtől könnyezik a szemünk. Sétáltunk, hazafelé tartunk. A nagyobbik kisfiam csücsörít, hatalmas buborékok szállnak a járda felett. Én óvatosabban fújok, nehogy egy kósza buborék a hordozóban szundikáló kisebbik kisfiam arcára szökjön. Aztán megfordulok, keresem a fiamat, hol maradt le, és látom, hogy a lány kinyújtott karral a levegőbe ugrik, és kipukkasztja a feje fölött szivárványló buborékot. Nevet a szája, nevet a szeme. Összemosolygunk a mínuszban, a buborékok között.

5 hozzászólás:

Archeo írta...

:-))) ez de jó!

Orsi írta...

Nagyon bírom a stílusod! :)
Ha majd nagyon öreg leszel, írhatnál 1 könyvet, segítenék a kiadásban!

Dorci írta...

Néha sajnálom, hogy nincs "like" gombod... Most nagyon megnyomnám :)

dorw írta...

szeretem a pillanatképeidet. :)

csibike írta...

dorw: Rengeteg van még a fejemben, valaki megírhatná őket addig, amíg ráérek :)

Dorci: Ez a verbális lájkod is teljesen szuper :)

Orsi: Köszönöm :) Úgy tíz év múlva biztos írok valamit, akkor már bátorságom is lesz hozzá, nem csak tapasztalatom.

Archeo: Jó kis pillanat volt, valóban :)