2013. június 16., vasárnap

Hekk nélkül

Azért mentünk egészen Sződligetig, mert kitaláltam, hogy hekket a-k-a-r-o-k enni, és tavaly megtapasztaltuk, hogy ott egészen jó a hekkes, Budapesten meg nem biztos, hogy hagyott valamit az árvíz a hekkesekből, és amúgy is, vágytam a zöldbe-madárcsicsergésbe. 
A célállomáson kiderült, hogy eltűnt a hekkes, meg az is, hogy a főúton hömpölygött a Duna. Nem szomorodtunk el, családilag nagyon bátran betértünk egy műanyag dobozban kialakított gyrososhoz, hátha kapunk valami finomat. Tudom én, hogy a gyros és a hot dog nem a gasztronómia csúcsa (bár Korfun ettem csillagos ötös gyrost, ami színében-állagában-ízében alig hasonlított a magyar gyrosra), de azért azt nem vártam, hogy a kiflibe csak egy hosszában félbevágott virslit tesznek. Még a lehúzásukról híres balatoni bódékban is egész virsli kornyadozik a kifliben...
A kirándulás azért jót tett a lelkemnek, mondjuk, a lábamnak nem annyira, de bicegve, a szandálba alig belebújva is élveztem a zöldet-madárcsicsergést. Ilyenkor érzem nagyon, mennyire el vagyok szigetelve a külvilágtól.

4 hozzászólás:

Ozser írta...

Tényleg el lehetsz szigetelve a külvilágtól ha azt hitted a balatonnál nincs rosszabb hely lehúzás céljából. :) Jobbulást! :)

dorw írta...

legalább az ára is fél volt? :/

mi a múlt hét végén voltunk "kirándulni". mit mondjak: egészen megilletődve ültem a 4-6-os villamoson, hogy milyen nagyvárosban járok. :P

Szeri írta...

Csibi, itt voltál tőlünk 5 kilométerre...
Én jó hekkest Gödön tudok, legközelebb szólj :)))))))

csibike írta...

Szeri: Jó, szólni fogok az újabb hekkezés előtt :)

dorw: Ja, peeersze :)

Ozser: Köszi :) Azt gondoltam, mivel itt ismerős arcokat szolgálnak ki általában, és külföldiek nem mennek be túl gyakran, fontos a minőség. De hát én naiv vagyok, ezt tudjuk :)