2009. október 27., kedd

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán. Az örök élet itala

Gyanítom, A Vörös Oroszlán az a típusú könyv, amelynek velős mondanivalója hangulatomtól-élettapasztalatomtól függően változik majd az évek során, minden olvasásnál mást ad nekem. Lehet, be kell szereznem saját használatra, ki tudja, mikor támad kedvem újra levenni a polcról.
Hihetetlen sodrása van a könyvnek, bár érdekes módon engem nem a történet vitt magával, hanem a nyelvezet. Gyönyörű. Ha nem lennék már régóta szerelmes az anyanyelvembe, most belehabarodnék. Legyen szó bármilyen irodalmi műről, egyik általam beszélt nyelven sem találom olyan varázslatosnak, mint magyarul. Rég olvastam ilyen szépen egybefűzött magyar mondatokat és szavakat, előfordult, hogy néhány sort csak a szavak kedvéért vettem át újra. Néha megálltam olvasás közben, ízlelgettem a hangzást, boncolgattam a jelentést vagy épp elmerültem a szemem előtt kibontakozó képsorozatban. Szepes Mária csodálatosan ír, bámulom azt az óriási tudást, amire A Vörös Oroszlán épül. A spirituális összetevők is lenyűgözőek és meggyőzőek, ennek ellenére nem csatlakozom az életüket kizárólag ezoterikus alapokra helyezők táborához. Az ezotériával úgy vagyok, mint minden mással, kicsipegetem belőle azt, amivel egyet tudok érteni értelmi és érzelmi síkon is, ez adott esetben hol több, hol kevesebb, a csipegetés tárgyától függ. Ugyan nem áll távol tőlem a spiritualitás, sőt, az utolsó, a főszereplő tökéletesedésről-megvilágosodásról szóló részt azonban vontatottnak, töménynek éreztem a többihez képest, nem kötött le, néha untam is és vártam, mikor lesz már vége, holott maga a sztori rendkívül eredeti, az újjászületések láncolatának életre keltése brilliáns. A Vörös Oroszlán igen érzékeny mű, meg okos is, szeretem az olyan könyveket, ahol például ilyesmi mondatba futok bele, hogy "Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.", vagy olyasfélébe, hogy "Fontos vizsgák előtt mindig át kell lapozni az előző tananyagot, nincs-e valahol hézag az ismeretben.", ilyenkor mindig azt érzem, hogy ezt én is pont így gondolom, csak még nem fogalmaztam meg és klassz, hogy ezt valaki megtette helyettem, nekem meg pusztán annyi a dolgom, hogy egyetértően bólogatva rávágjam, basszus, milyen igaza van. Ha egyszer nagyon sok időm lesz, nyitok egy Excelt... vagy nem is, veszek egy nagyon szép naplószerűséget, valami gyönyörű rajzolattal a borítóján, semmi csík, semmi rács, csak a szégyentelenül magakellető üres lapok, és leülök a könyvespolcom elé és egyesével ölembe veszem azokat a könyveimet, amelyeknél behajtottam néhány oldal sarkát és kiírom az imígyen megjelölt fontos gondolatokat. Ühhü, fontos gondolat - lapcsücsökhajtás. Könyvrongálás? Lehet. Ha könyvtári a könyv, azért visszaadás előtt kihajtogatom. A sajátomban nem, ott még aláhúzni, felkiáltójelezni és firkálni is szoktam, persze, csak módjával és finoman.

7 hozzászólás:

kisrumpf írta...

Ojjé, én is firkálok, már ha enyém a könyv. Csak az a borzasztó, amikor kezembe kerül egy könyv, s nem bírom kitalálni, mit is írtam oda igggen apró betűkkel mondjuk, 15 évvel ezelőtt?! Eszembe jut, hogyan éreztem magam akkor, bosszantott-e az olvasott bölcsesség, vagy segített-e... Az uram pedig szörnyülködik, mert neki szent a könyv, nem jegyezget, nem hajlítgat...

csillagvirág írta...

az biztos, hogy változni fog. én még csak kétszer olvastam (18 és kb. 24 évesen), és teljesen másként láttam mindkétszer.
fantasztikus mű. nagyon szeretem.

csibike írta...

csillagvirág: Mit szeretsz benne nagyon? :) Kíváncsiságból kérdezem.

kisrumpf: Egyre több közös tulajdonságunk van, azt veszem észre :))

kisrumpf írta...

Gondolod? :-) Apropó, akartam mondani, hogy próbáltam neked levadászni AZT a csokit a boltban, de PONT olyan nem volt. Majd nyitva tartom a szemem... mostanság az itteni Tesco-ban félelmetesen nagy lett a választék angol cuccokból, reménykedjünk!

csillagvirág írta...

ajajjj... hát ha nem egy blogbejegyzésnyi választ akarok adni, akkor azt mondanám, hogy magát a sztorit, a történetvezetést, a nyelvezetet én is, a spiritualitást, meg azt, hogy másodjára fejlődtem annyit, hogy simán vettem az elsőre dögunalmasnak tűnő piramisos részt (remélem, az volt, mert most nagyon rezeg a léc a memóriámnál...). nem tudom. nekem úgy tökéletes, ahogy van. először még fogalmam sem volt azokról a dolgokról, amiket szepes fejteget, csak ismertem a reinkarnáció szót, azt' kész. másodszor meg pont az volt a jó benne, hogy akkor már meditáltam, és más szemmel néztem.

csibike írta...

csillagvirág: Piramisos? Lehet, átlapoztam valamit? :)

kisrumpf: Hű, már a gondolattól bepárásodott a szemem, köszi :))

csillagvirág írta...

látod, látod! nem is figyeltél! :P
de legalábbis valami labirintusos-holdas-talán istennős. ajjj, hát el kell olvasnom újra. szörnyű. :)