2009. október 26., hétfő

Tea, csoki és fákkk

Eszem ágában sem volt csokit venni, kisdobos becsszó, a gyümölcsteákon akadt meg a szemem, egészen konkrétan ezen a Twinings teán, mezei élelmiszerboltban nem is láttam ilyet, szinte megszólítottak a gurulós áfonya- és málnaszemek, a piros meg idén a gyengém, mint tudjuk, úgyhogy nagyjából egy másodpercnyi habozás után (Á, nem veszem meg... De, igen!) az enyém lett. Csokira addig nem gondoltam, amíg meg nem láttam a málnás étcsokit, egyenesen Angliából, és már gyűlt is a nyál a számban, magammal kellett vinnem. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy nem halhatok meg úgy, hogy nem kóstolom meg a málnás étcsokit, például, mondjuk, így vagyok a mexikói piramisokkal is, persze nem megkóstolás, hanem bebarangolás szempontjából, ez viszont némileg drágább biznisz, mint a málnás csoki, lehet, mégis úgy halok meg, hogy Mexikó kimarad az életemből, legalábbis a mostaniból.
A szőke, erős negyvenes eladóspinének feltűnően sokáig tartott a tea és a csoki megtalálása, bár cirka öt lépés választotta el a kirakatba tett cuccoktól, már kezdtem azt hinni, most szüreteli a málnát. Nagy megkönnyebbülésemre azért csak előbukkant, széles mosollyal ajnározta a teát, képzelje el, nálunk az egész család ezt issza és imádják, közben zacskóba pakolta a csokival együtt, majd a pultra számolta a visszajárót. Az új szerzeményeimet rejtő papírzacskót lóbálva épp elköszöntem volna a szirupos hölgyeménytől, hogy végre megszagolgassam őket, a csokoládéval meg egyéb terveim is voltak, fent nevezett hölgy azonban arra kért, várjak egy kicsit, meglepetést kapok és úgy mosolygott hozzá, mintha valami eszméletlenül finom és egzotikus jutalomfalatot akarna adni. Wow, kerekedett kistányérnyira a szemem, ez aztán a nagyvonalúság, ez igen, ilyen a jó üzletpolitika. Nos, a zacskómba dobott müzliszelet nem tűnt sem eszméletlenül finomnak, sem egzotikusnak, annyi baj legyen, biztattam magam, végül is Woody Allen sem az a kimondott Adonisz, aztán micsoda sikerei vannak a nőknél. Indulni akartam, a szőke spiné azonban a pulton áthajolva, cinkosra-összeesküvőre halkított hangon odasúgta nekem, hogy egy hete lejárt a csoki szavatossága, de azért meg lehet enni, csak hivatalosan nem adhatom el senkinek, megbüntetnének érte, talán még kacsintott is, aztán felszívódott. Úgy ledöbbentem, hogy még egy halovány Bazd meg...! sem jött ki a számon, ilyennincsilyennincsilyennincs, visszhangzott a fejemben, és mivel a spiné még mindig eltűnt állapotban leledzett, lassú léptekkel a metróhoz indultam, nem akartam megvárni a saját felocsúdásomat, jobb, ha nem jön elő belőlem a vércsirke. Az ütött ki, hogy a spiné tálalása alapján nekem baromira örülnöm kellene annak, hogy lejárt szavatosságú csokit kapok ajándékba. Jó, néha éhes szemekkel nézek bele a világba, de azért rosszabb pillanataimban sem címkézném magam csövesnek külcsín-szagminta alapján, ráadásul hagytam nála némi pénzmagot csokira és teára, egyik sem a Tesco saját terméke. Ráadásul nem vagyok az a harácsoló, önző típus, meg nem hiszek abban, hogy bármi is jár nekem, kérni sem tudok igazán. Ha kapok valamit, örülök és ennyi. Bántónak és megalázónak éreztem a spiné megmozdulását, én spec nem szoktam gombot dobni a vak zenész kalapjába.
A metróban előszedtem a csokit, gondolván, leszarom a helyzetet, történt, ami történt, jöjjön a jótékony málnaillat, felbontottam a papírt, hogy kiéhezett szaglósejtjeim végre elalélhassanak a málnaillattól... Hát, kérem szépen, málnaillatból egy szippanatnyit sem tartalmazott a csoki, meg málnaízt sem, ugyanis a papírról szépen leolvastam, hogy a kezemben tartott példány bizony gyümölcsös-mandulás étcsoki, ami ugyan hemzseg az ilyen-olyan fairtrade összetevőktől, málna viszont pont nincs benne. Fákkk. Nem véletlenül beszélt sokat az eladóspiné, terelte a figyelmet, sikeresen, a teásdoboz is direkt takarta a csokit a bepakolásnál, ez van, lúzer a csirke. Valahogy nem merült fel bennem, hogy ha málnás csokit kérek, akkor nem málnás csoki kerül a szatyromba, ilyesmi genyaságot eddig nem éltem meg, mea culpa ésatöbbi. Nem vittem vissza, mert már ettem belőle, ehhh.
A csoki szerencsére nagyon finom, olyan illata van, hogy még a liftbe beszálló vadidegen, morcos néni szívét is meglágyítja, megkínáltam, mert kicsit ellenségesen köszönt az idős néni, meg ne csak én egyek belőle a páremeletnyi közös utazás alatt, de nem kért, viszont mosolyogva elmesélte, hogy az unokáinak gyakran vesz csokit, bár egyiknek sincs ilyen jó illata, mint az enyémnek. A búcsúzásnál barátságosan mosolygott, még integetett is.

Kedves Olvasó, Ön megenné-e a lejárt szavatosságú müzliszeletet? Ja, két hete járt le, az egy hét erős szépítés volt a spiné részéről. (Én kidobtam.)

20 hozzászólás:

18 írta...

huh, én biztos visszamentem volna kiverni a balhét! Micsoda pofátlanság! >:( A romlott csokit meg egye az, akinek hat anyja volt. :P

Marlen írta...

pár hónappal ezelőtt még én is kivertem volna a balhét,utálom, ha hülyének néznek, de most már azt mondom: cseszd meg, ide sem megyek többet. megkérdeztem neked: nyugodt szívvel meg lehet enni a két hete lejárt szavatosságú csokit, mert annyi biztonsági időkeretet hagynak rá, hogy semmi bajod nem lesz tőle - más kérdés, hogy én is kidobtam volna. Fájó szívvel. Dühömben.

Golden írta...

a teát látva nekem is megdobbant a szívem, a málnás csoki, főleg, ha ét, nekem nem jön be (jó öreg mogyorós milka bizony veri a mezőnyt, még ha tele is van mindenféle ízfokozó adalékkal is, mert másként hogy is eshet meg, hogy nem tudok megállni egy kockánál, rögtön a teljes tábla áldozatul esik. Igaz, kis falatokban, hogy tovább tartson.) De a lényeg, bizony én is az a "lúzer-típus" vagyok, aki nem veri ki a balhét, az is igaz, hogy akkor látott engem az a bolt utoljára (nem mintha ez akkora törés lenne az életében) és keltem is rossz hírét, ahol csak lehet. Édes a bosszú, akkor is, ha ét. :)

Elf írta...

Ha ráérek visszamegyek és vagyok annyira spúr, hogy még a vásárlók könyvét is elkérem és vissza a pénzt is.
Voltam eladó, a vevő szent, mert nem jön vissza.... az én főnököm ki is nyírt volna egy ilyenért!

pipacs írta...

A müzliszeletet már csak azért sem enném meg, mert utálom.. :D
Viccet félretéve. Paraszt volt a nő és megérdemelte volna még azt is, hogy panaszt tegyél! :s

Edina írta...

Szia! Én Réka blogjából találtam ide hozzád. Ha nem bánod olvasgatnám a blogodat és néha kommentet is írnék. Nagyon tetszik ahogy írsz.
Magamat ismerve tuti visszamentem volna és elmondtam volna a nem túl kedves véleményem az eladóról. S én sem nagyon szeretem a müzlis szeleteket, annak ellenére, hogy nagyon édes szájú vagyok. Bezzeg azt az illatos táblást szívesen megkóstoltam volna. Szióka: Halbik-S. Edina

kisrumpf írta...

Elf megmondta a jót...

Zephyr írta...

Én megenném. Tény: tényleg nem adhatja el,ha lejárt,tényleg nincs baja a szavatossági idő lejárta után sem, a müzli csak gabona és méz, nem romlik meg csak úgy, én rendszeresen ettem ilyen,meg csokit, pedig a minőségi dolgokat szeretem,nem a tesco gazdaságost. Apósom az élelmiszeriparban dolgozott hosszú évekig, raktárvezető volt és sokat mesélt ezekről, meg hozott haza lejárt termékeket, pl. csokit.Semmi bajuk nem volt.
Én egy kedves gesztusnak vettem volna részéről,haza is vihette volna a családnak.
A keveredést pedig jobb tisztázni, most téged zavar, ő meg lehet,hogy észre sem vette mit csinált és kaptál volna cserébe még egy müzlit:).

Toothfairy írta...

Banyeek.... Asszem ebben minden benne volt.

Picike írta...

Bakker! Ezt el sem hiszem! Valószínű, hogy visszamentem volna és elegánsan, nőiesen elküldtem volna a fenébe! Hát ilyen nincs!!!

csibike írta...

Picike: A lejárt miatt vagy a másik csoki miatt?

Toothfairy: Jaja.

Zephyr: Elhiszem, hogy meg lehet enni, de én ilyenkor már nem bírom, mert lelkileg nem esne jól... :) Érdekes, amit írsz, nekem eszembe sem jutott kedves gesztusnak érezni. Az elcserélést viszont nem tartom véletlennek. A málnás majd nem ott veszem meg :)

csibike írta...

kisrumpf: Mindjárt olvasom :))

Edina: Szia itt és köszönöm :) Dehogy bánom, megtiszteltetésnek veszem, ha olvasol, bontakozz ki nyugodtan :)

pipacs: Én sem kedvelem annyira, bár ez egész gusztán nézett ki.

csibike írta...

Elf: Nekem nem ér annyit, hogy visszamenjek, magam mögött hagytam már a sztorit, neki nagyobb veszteség, ha nem nála költöm a pénzemet :) Szerintem ha már beleharaptam a csokiba, sehol nem adják vissza a pénzt, vagy igen? Mert akkor így végigkóstolom az összeset :D

Golden: A tea nagyon finom, bár veri egy másik, amit szülinapomra kaptam :) Függő vagy :)) Legtöbbször nem hagyom szó nélkül, ha sérelem ér, hívom a főnököt vagy panaszt teszek vagy ilyesmi, de most valahogy teljesen megdöbbentem...

csibike írta...

Marlen: Valami csokiszakértőtől kérdezted meg? :))

18: Az elcserélt csoki miatt? És mit tehet ilyenkor, ha már beleettem? :)

Marlen írta...

Csirke, biológustól kérdeztem meg:) egyébként figyelmedbe ajánlom a Szentkirályi utcában két hete nyílt csoki outlet-et, ahol a nagy Lindt 499-ért, a kisebb pedig 399-ért kapható:) és itt lehet egyedül kapni az összes Lindt-csokit, én most spec. a provancei-ra gyúrok, de hétvégéig várnom kell:D:D lehet egyébként Stühmer-édességet is kapni, mivel ebben az utcában állt a Stühmer csokoládé-és cukorkagyár:)

énke írta...

most már tudom hogy kinek fogok még hozni svájci csokit :D

Salsero írta...

Azért ez kemény... A címből mondjuk "az élet örömei" stílusú bejegyzésre számítottam a tea-csoki-fákk összefüggésében, de így is jó :P A liftes néni esete nagyon aranyos, szerintem jól tetted, hogy megkínáltad! Tényleg igaz, hogy kedvességgel néha sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint...mással. A csokit szerintem én is kidobtam volna, vagy rosszabb esetben a nőnek még ott vissza adom azzal, hogy köszönöm szépen, de ha olyan finom, tessék nyugodtan elfogyasztani!

csibike írta...

Salsero: Néha hopp, néha kopp, meg tekintettel vagyok a kiskorú olvasóimra is ;) Szoktam ilyesmit csinálni, jólesik.

kicsi te: Mikor mész Svájcba? :)

Marlen: Meggyőző :D Csak gyógyuljak meg, letesztelem :)) Köszi szépen a tippet. Erre?:
http://www.chocablog.com/reviews/lindt-chocolat-provence-orange-thyme-fantasy/

énke írta...

18 óra és 45 perc múlva :D

thechicme írta...

Szentkirályi utca! Még jó, hogy van arra órám..azt hiszem törzsvendég leszek. A müzlit nagyon szeretem, de a lelkem miatt sem ettem volna meg. A málnást pedig gyorsan pótolni!