Függönyvásárlás helyett, avagy mindennek a szex az oka

Félig beteg üzemmódból egyelőre nem váltottam át teljesen beteg üzemmódba, ezért ő, aki férfimmel megbeszéltük, ma végre függönyt veszünk az ablakokra meg karnist, nem állapot, hogy esténként felkapcsolt villanynál nem flangálhatok mezítelenül a lakásban, mert a szembeszomszédok mindent látnak, intim pillanataink kikukucskálásának lehetőségét meg sem említem. Nem a lustaságunk miatt áll a projekt, nézegettünk már karnist és függönyt is, csak valahogy nem bukkantunk az igazira, úgy meg nem költünk pénzt, hogy egyikünknek sem tetszik, de azért vegyük meg, legyen. (A 'mindegy, hogy milyen, csak legyen' hozzáállást kapcsolatosdiban sem tartom egészségesnek.) A függönyözés és a karnisozás előtt piacot terveztünk, le sem írom, mi mindent akartam főzni-sütni a hétvégén, mert még megszakad a szívem a finomabbnál finomabb fogások elmaradása miatt. Persze, szerelmezéssel is jól lehet lakni, ugye, egymásba feledkezve csak úgy suhantak az órák, délután sikerült megérkezni a függönyboltba, nem nyitott ki a kedvünkért, a piacra meg el sem indultunk. Azért nem szomorkodtunk, betértünk a Tacos Locos-ba, utunkba esett. Képzeletbeli bakancslistám mexikói kategóriájában Mexikó és a kaktuszok beszerzése mellett szerepel az Iguana és a Tacos Locos, mint feltétlenül tesztelendő hely, a TL-t Gy. nemrég határozottan ajánlotta, úgyhogy ha már pont arra jártunk, nem mentünk el mellette, pótolni kellett a szerelmezés miatt megcsappant energiát. Szólok, mert rendes csaj vagyok, hogy az étlapokat linkeltem be, szóval, csak a saját felelősségedre kattints. Mexikói csirkehúslevest ettem és csirke flautas-t, mindkettő jólesett, a meleg és a csípős sokat javított félig beteg állapotomon, elfújtam egy adag papírzsepit. A Tacos Locos erős közepes kategória, nem ájultunk el az ízektől és a mennyiségektől, ennek ellenére szívesen lemeóznék még néhány fogást, töröm is a fejemet, melyik barátnőmmel üljünk be oda csevegni. A pincér nagyon kedvesen sertepertélt körülöttünk, törte a magyart, alig értettünk valamit a mondókájából, viszont aranyosan mosolygott, így tettünk mi is és nem osztottuk meg vele azt a tényt, hogy a citromos pite meglehetősen masszív, olyan fojtós, ketten ettünk egyet, ő, aki férfim meg én, alig bírtuk leküzdeni, hihetetlenül tömény volt, emiatt a hazaút egy részére gyaloglást szavaztunk meg, hátha magukhoz térnek meggyötört bélbolyhaink. Séta közben pont egy vízipipás kirakat előtt álltam meg orrot fújni, ami azért lényeges momentum ezen a ködös, hideg, szürke szombaton, mert eszünkbe jutott az egyik korfui étteremben előételként fogyasztott fekete olívabogyó krém. Tudom, nem hangzik túl bizalomgerjesztően, sőt, nem is néz ki túl bizalomgerjesztően, Korfun egy ideg mi sem mertük megkóstolni a kis csészébe tett fekete izét, a kaviár ötletét elvetettük, a tulaj, legyen mondjuk Jorgosz, nem úgy nézett ki, mint aki ingyenkaviárt szolgál fel a ház specialitásaként, ráadásul határozottan úgy éreztük, addig nem kapjuk meg egyik rendelésünket sem, amíg legalább a kenyér csücskét bele nem mártjuk a szénfekete trutyiba és le nem nyeljük. Az Egyszer élünk, miért ne? elvet valljuk magunkénak, ezért először megszagolgattuk a cuccot, nagyjából belőttük, hogy talán olívaizé, amit mindketten utálunk, aztán óvatosan beleharaptunk a vajjal és fekete szmötyivel megkent pirítósba. Nos, mennyei volt, pillanatok alatt elfogyott, Jorgosz meg széles mosollyal hozta ki az ebédünket. A körúti vízipipás bolt épp úgy nézett ki, mint amiben kapható ilyen fekete olívabogyó krém, nosztalgia rulez. A bejárattal szemben hatalmas tortillalapok figyelnek, a nemvízipipás bolti ár töredékéért, ezt az értékes infót jól elraktároztam, meg azt is, hogy nagyon sok egzotikus finomság kapható itt. Rövid keresgélés után megtaláltuk az olívakrémet és nagyon örültünk neki. Mielőtt kipróbáltuk volna, még elugrottunk a szintén nem tervezett OBI-ba, én a kertészeti és a konyhai részlegen éltem ki magam, ő, aki férfim meg a szerszámos-barkácsolós pontokon. Ő, aki férfim türelmesen kivárta, amíg eldöntöm például az adventi koszorúhoz való gyertya színét, ami azért tartott sokáig, mert még soha nem volt adventi koszorúm és nem tudom, milyet akarok, én meg nagy lelki nyugalommal asszisztáltam a csavarhúzókészlet és lombfűrészlap kiválasztásához, nem, ő, aki férfim nem vág lombot, az a kis vékony fűrészizé a távirányítós minihelikoptere javításához kellett. Itthon kicsit csalódottan állapítottuk meg, hogy ez az olívakrém nem az az olívakrém, talán Korfu hiányzik hozzá. Ja, és az OBI-ban vettünk karnist, szóval, a nap végére, sok kitérő után azért csak teljesítettünk valamennyit a függyönyprojektből.