Csirke a hóban

Az megvan, amikor Bridget Jones befüvezve át akarja ölelni Hugh Grant nyakát a tengerparton, de elzuhan, majd némi meglepett röhincsélés után a hátára fordul és kezét-lábát mozgatva angyalkát rajzol a homokba? Na, pont ilyet szeretnék én is. Mármint nem füvezést és nem Hugh Grant ölelgetését, hanem az angyalkát, és nem is homokban, hanem hóban. Merthogy most úgy szakad a hó, hogy hazafelé alig bírtam nyitva tartani a szememet, kismillió hópehely ostromolta az arcomat. Percek alatt hullt bokáig érő puha hó, olyan jó lett volna belefeküdni és angyalkát rajzolni. Persze, előtte levettem volna a hátizsákomat, hogy ne törjem rommá a piacon vett mézes üveget, sanszos, hogy ő, aki férfim nem túl szívesen szedegetne üvegszilánkot a hátamból. Sajnos, itt nincs túl sok hely az angyalos performance számára: Feküdhettem volna a minijátszótérre, a hinta alá, ami azért nem olyan filmjelenetszerű, aztán ott a bokrok alja, tele kutyaszarral, ez sem igazán vonzó. Eldobhattam volna magam az úttesten is, a gond csak az, hogy az arra járó kocsiknak köszönhetően nem csak rajzoltam volna az angyalt - én magam lényegültem volna át angyallá, ott, a hóban.