Megfontolt ajándékvásárlás és egyéb furfangok

A hó és a szabadság kimondottan jót tesz nekem, ma üdén és frissen róttam a boltokat, vadállatbőrbe bújt embertársaimmal szemben rendkívül elnéző voltam, például nem vágtam orrba a lökdösődőket, tolakodókat, elsodrókat, amikor a lábamra tiportak vagy a bordáim közé könyököltek, egyetlen bazdmeget sem morzsoltam el a fogaim között (csak gondolatban) és a kretén megmozdulásokat sem sújtottam gyilkos pillantással. (Jöhetnek a piros pontok.) Már csak a saját készítésű ajándékok vannak hátra, meg ő, aki férfim meglepetését kell összehoznom a jövő héten, aztán átadhatom magam a takarításnak, főzésnek, sütésnek, csomagolásnak, díszítésnek. Ja, ablakot is kellene pucolni. Mondjuk, ha nem lesz kedvem időm, akkor csak azt fényesítem ki a nappaliban, amelyik elé beállítjuk a karácsonyfát, az égők-díszek úgyis elvonják a figyelmet a többiről. (Vagy fenyőerdőt veszünk a nappaliba, garantáltan eltakarja az ablakokat. A függönyünkre még nem sikerült rátalálnuk, ez így karácsony közeledtével igazán pech.) A takarításba is csak módjával akarom belevetni magam, ha nagyon kifáradok a főzésben-sütésben és a csomagolásban, a nappali kivételével bezárom az összes szobaajtót és a "Danger - Chaos inside" vagy a "Danger - Under construction" táblát akasztom a kilincsre. Egyébként nagyon várom már, hogy a család kamaszának és a combig-hasfalig érő generáció tagjainak odaadjuk az ajándékokat, mert direkt olyasmit vettünk, ő, aki férfim meg én, ami nagy örömöt okoz nekik - és amivel mi is nagyon szeretnénk játszani. Most értek abba a korba, amikor jöhetnek a macerásabb legók, a logikai játékok, a társasok. (A kamasznak szánt ördöglakat mellett a dínótojás tetszik a legjobban, ezt az egyik dinóőrült manó kapja: A tojásból ügyesen ki kell vésni a belerejtett, sötétben foszforeszkáló dinót. Jó, nem túl autentikus, de egy nagycsoportos számára kész csoda. Saját magamnak meg hamarosan találok valami enyhítő körülményt.) Persze, azért arra majd vigyázunk, hogy a fa alatt ne tépjük ki azonnal a gyerekek kezéből az ajándékaikat, hadd örüljenek nekik két percet egy kicsit. Szeretném megállni azt is, hogy felbontsam az ajándékcsokikat, nos, nem lesz egyszerű. Ha már a lelkierőnél tartunk, bevallom, kihívásnak érzem még a speciális kókuszgolyógyártást, életem első ilyenje lesz. A bioboltban vettem gluténmentes keksztekercsport (elég vadul hangzik, tudom), az eladó azt állította, igaz, nem túl határozottan, hogy kókuszgolyóhoz is remek. Kudarc esetén bevetem a B-tervet: A vajat eltesszük a pirítóshoz, külön elnyaljuk a baracklekvárt és a kakaóport, a kókuszreszeléket meg a világító dinó alá szórjuk - műhónak.

Ööö... úgy érzem, ég az adventi koszorúm, szóval, itt most pont.