Folyt. köv.: Például az, hogy...

... nem mentem el a céges disznóvágásra, mert lélekben vega vagyok. Nekem a hús a szépen megpucolt csirke- vagy pulykamellet jelenti, bár az utóbbi időben már karajjal is bírtam dolgozni. Tősgyökeres lakótelepiként egyetlen malacot ismertem, a perselyemet, holmi élő vagy levágott-széttrancsírozandó sertéssel nem futottam össze és nem is akarok. Jó, a hurkát és a kolbászt szeretem, de inkább ne lássam, hogy készül. Lakatlan szigeten éldegélve sem tudnám bántani a malacot vagy a csirkét, táplálékszerzés céljából pláne nem, inkább elnevezem őket mondjuk Lajosnak és Rozinak és beszélek hozzájuk.
... kedvenc főnököm ma szó nélkül megengedte volna, hogy itthon maradjak ő, aki férfimet ápolni. Határidős melók miatt mentem csak be. A főnököm egyébként ufó, tuti, mert olyat is csinál, hogy elismeri a munkámat, megdicsér, figyel a sérvemre, ilyesmi. Ja, az is fontos neki, hogy gondozza az embereiből kovácsolt közösséget.
... jó a fizetés és mindenféle egyéb juttatás. Szerintem a cég is ufó, mert tisztában van az anyagiak motiváló erejével, nem várja el, hogy pl. adott esetben a nagy semmiért áldozzam fel a szabadidőmet/családomat a munka oltárán és még örüljek is ennek a lehetőségnek. Szeretetből képtelen vagyok túlórázni, meaculpa ésatöbbi, meg abból a számlákat sem lehet kifizetni.
... a kolléganőimmel Mikulás-nap (és a többi ünnep) alkalmából nagy röhögések közepette csokikat-sütiket csempészünk egymás asztalára, kedvenc főnököm meg karácsonyi kaktuszt és egyéb meglepetéseket. Mindig van valami apróság. Karácsonyra albumot kapott tőlünk, Egyiptomról, örömében fülig ért a szája.
... itt végre kapok olyan munkát, ami kihívás számomra. Első pillantásra messzire menekülnék tőle. Másodikra is. Aztán a harmadikban megpróbálom megoldani... és sikerül.
... a lányokkal-fiúkkal lelkesen teszteltük az eszméletlenül guszta karácsonyi hidegtálakat. Nem mindegyik bigyóról tudtam, mi az, de finom volt és azóta sem hánytam ki. Melóban is alkalmazzuk a csapatmunkát - és ott sem hányok. Sőt. Fel tudok nézni kollégákra, például a hihetetlen munkabírás és jófejség miatt.
... olyan emberek vesznek körül, akikkel lehet beszélgetni. Nem pletykálni és fikázni, beszélgetni. Nem kell újra és újra gyenge poénokat, lerágott sztorikat hallgatni, tartalma van a csevejnek.

Még sorolhatnám, miért jó a kedvenc munkahelyemen. Tudod, mi az érdekes? Biztos vagyok abban, hogy hiába Kánaán, nem itt fogok megöregedni. Megérzés és a horoszkópom is ezt mondja. Még nem találtam meg a végső helyemet, valahol vár rám valami olyan munka, ami csak az enyém. A hivatásom. Ki nem használt, mélységében meg nem élt erőforrásaim, adottságaim, energiáim vannak. Rengeteg ötlet, vágy, álom kavarog bennem, ki tudja, melyik válik valóra néhány év múlva - vagy melyik szárnyalásom miatt esek pofára. De legalább megpróbálom.