2009. december 16., szerda

Parfüm: Egy csirke története

Van nekem egy parfümöm, amit tulajdonképpen nem akartam megvenni, és ezt a parfümöt nem úgy nem akartam megvenni, mint például a Lindt narancsos étcsokiját, hogy tulajdonképpen meg akarom venni, hogyne akarnám, mert szeretem, de beindult nyáltermeléssel, a narancsos étcsoki illatával az orromban és a mérleg kijelzőjével lelki szemeim előtt azt mondom a józanabbik énemnek, hogy nem, nem vesszük meg, ugye, mert nagy lesz a seggem és bikini helyett majd zsákban fogok strandolni, a józanabbik énemre azonban ilyenkor nem lehet számítani szerencsére (?), Hülye vagy? Vedd csak meg rögtön, majd letornázod! felkiáltással bűnözésre biztat, holott ő is nagyon jól tudja, hogy a szobabiciklink egy ideje inkább fogasként funkcionál, mintsem sporteszközként, szóval, az a lényeg, hogy ezt a parfümöt tényleg nem akartam megvenni, mert a kosaramba pakolás és a fizetés előtt öt perccel még nem is tudtam, hogy létezik. Hogy mi történt abban az öt percben? Ez:
0. perc: Épp valamelyik Douglasban ténfergek a polcok között, új illatot keresgélek a régi, bevált mellé. Erről az új illatról egészen konkrétan annyi elképzelésem van, hogy legyen más, mint a régi. Így kicsit nehéz dönteni, ja. Ilyenkor hagyom magam befolyásolni, mondjuk, a külcsín által, valami fogjon meg az üvegben, színe, formája, ilyesmi. Alapszabály, hogy drága cuccot próbaként sem fújok magamra, mert mi van akkor, ha megtetszik, ugye. Reménytelen szerelemmel nem fájdítom a szívemet. Alapszabályomat a havi kajapénz vs. drága parfüm viszonyában nyugodtan nevezhetjük életösztönnek is. A pénztárcámhoz szabott ismeretlen illatokat sem kapdosom le meggondolatlanul a polcról, előfordulhat, hogy az illatkompozíció döglött patkány szagát idézi, én meg nem gyilkolom felelőtlenül a szaglósejtjeimet.
1. perc: Megállok egy tömény vaníliás parfümcsoda mellett, önfeledten szagolgatom. Imádom a vaníliát, de nem tudom elképzelni, hogy kizárólag vaníliába burkoljam a korpuszomat, gyümölcs sem szeretek lenni, például. Sütésnél viszont percekig bírom szimatolni a vaníliás cukor zacskóját, annyira finom.
2. perc: Míg én vaníliával tunningolom a szervezetemet, két tinipubertáskamasz zuhan mellém a semmiből. A lány valami irritálóan magas hangon azt csacsogja a srácnak, hogy nézd, ez a kedvenc parfümöm, lekapja a polcról, baszottjó, nyomatékosít verbálisan, és spricc-spricc, már magára is fújt belőle három litert, csak a villanó keskeny üvegcsét látom a szemem sarkából. A fiú udvariasan hümmög, szerintem nem kap levegőt.
3. perc: Én sem. A parfümfelhő agresszíven támad, csípi a szememet, erőteljesen könnyezni kezdek, tüsszögök egyet-kettőt, félvakon papírzsepi után tapogatok a táskámban. A tesztüvegcse visszakerül a polcra, a kamaszok elhúznak mellőlem, csak én maradok ott meg a lassan oszló illatfelhő, hármat lépek oldalra, hátha ezzel a ravasz trükkel becsapom a levegőben úszó nyálkahártyairritátort. Mázlim van, kikerülök a gyilkos hatósugárból. Remélem, a csontomról nem marja le a bőrt.
4. perc: Orrfújás-szemtörlés után újra életképesnek érzem magam. Hirtelen finom illat kúszik az orromba, könnyű, lágy, kellemesen édes. Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi illatpróbálgató egyed, hajlok arra, hogy a kamaszlány által világra segített agresszív illattömb utolsó morzsái értek el hozzám. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez egy és ugyanaz a parfüm.
5. perc: Leemelem a polcról a tesztpéldányt, a csuklómra fújok egy leheletnyit és... várok. Létezik, hogy egészen szolid adagban parfüm, ipari méretekben méreg? Aha, létezik. Pink Sugar, olvasom a címkét és gratulálok a név kiötlőjének, ennél még három pohár bor után is jobb nevet találok, pedig abban az állapotomban már valamivel kevésbé vagyok ötletes. A név miatt ugyan fanyalgok, az illatmorzsa azonban pillanatok alatt meghódít, gyorsan a kosaramba rakok egy nyalókaszínű dobozt és a kasszához sietek.
Igazából nem tudom, milyen illatom van, ha ebből teszek magamra. Nincs benne semmi tömény, nehéz, testes, inkább jókedvű, vidám, bolondos illat. Télre kiváló - nyáron nincs kedvem begerjedt méhecskékkel kergetőzni. Egy pötty ide, egy pötty oda. Ennyi. Nem vagyok az a típus, akinek az illatfelhője előbb fordul be a sarkon, mint ő maga. Á. (nőstény) ma reggel egyszerűen cukorkának mondta, L. (hím) ma délelőtt fahéjnak. Amikor bejöttek a szobámba, rögtön azt kérdezték, mi ez a jó éspervagy finom illat és várakozóan néztek rám. Egye fene, ma jó leszek embertársaimhoz, gondoltam, ezért kicsit közelebb hajoltam hozzájuk, valószínűleg az én parfümömet érzik, vegyenek szagmintát. Azt érezték, igen. A nap folyamán még sokan keresték fel a szobámat, mindenki másnak érezte azt a két cseppet: Volt olyan, aki karamellaillatot szimatolt a levegőben, volt olyan, aki vaníliát vagy narancsot, J. (hím) meg csokoládét. Megfigyeltem, mindenkinek csillogott a szeme, ahogy a levegőbe szagolt és el is mosolyodtak a karamell, cukorka, narancs, vanília, csokoládé, fahéj beazonosítása után. (A parfümömmel boldoggá teszem a munkatársaimat, hö.) Nem éreztem úgy, hogy kismillió emberkével kellene megszagoltatnom magam, nem vagyok én ibolya, meg ugye nem mindegyik fontos emberrel vagyok pajtásviszonyban, ezért a Jajj, de finom illat van itt nálad!-ra válaszul csak titokzatosan mosolyogtam, legalábbis én titkozatosnak szántam a mosolyomat, de lehet, hogy J., aki csokiillatot érzett a levegőben, inkább undoknak mondta volna és azt hihette, dugdosom előle az eszméletlenül finom illatú csokimat, mert nem akarom megkínálni.

Majd holnap tovább tesztelek, bár az a gyanúm, ez embereken végzett kísérletnek számít, de erről csitt.

9 hozzászólás:

Pripyat írta...

Nekem parfüm téren jó ideig nem lesz gondom,16 évesen megtaláltam azt ami hozzám tökéletesen passzol,a nők is imádják tehát nem fogom lecserélni. :) Ja,hogy melyik ez? :) Szürke Hugo Boss. :)

margelis írta...

És ő, aki férfid, mit szólt az illatkavalkádhoz?

Béb írta...

Sajnos én megszagoltam egyszer egy igen drága parfümöt... És... 3 napig sütöttem miatta a kürtőskalácsot a 60 fokos lakókocsiban... :-(
De hát ő, meg én... Hüm...
Kár, h fél éve megszagoltam egy másik - még drágább parfümöt. Vajon azért mit kell kiállnom?

csibike írta...

Pigi: Kíváncsi vagyok :)

margelis: Annyit érez, hogy finom rajtam, szereti :)

Pripyat: Az a Hugo Boss jó is :) Néha szeretek valami újat kipróbálni.

thechicme írta...

nekem is van pink sugarom, ami nagyon jóó, mert vattacukros-karamellás-nyálgerjesztős. imádom! (és még néhány másikat is.)

csibike írta...

Üdv a klubban :) 'Playful. Mischievous. Romantic.' - ahogy az ismertetője mondja ;)
Egyéntől függ ez is, mint minden más, de az eddigi visszajelzések alapján rengetegen kedvelik. Van, aki pl. öreg, merev hozzá, vagy csak egyszerűen férfias lelkületű, meg olyan is akad, akinek az alapkipárolgásával nem harmonizál - ők fanyalogni szoktak.
Lassan százalékot kérek a gyártótól, nem egy ember rohant már be a boltba letesztelni :) Majd reklámozom a többi parfümömet is, bár azoknál inkább a nőies vonal dominál, nem a játékosság.

ac írta...

kipróbáltam, nekem túl gejl volt.

thechicme írta...

óó, régi vagyok már a klubban!:) Mindig egyszerre érem utol magam a bejegyzésekkel..de szinte a legelejétől követem (mármint a réginek az elejétől).

csibike írta...

thechicme: Mármint a parfümklubban, úgy értettem :))

ac: Így jártál :) Biztos neked is van olyan dolgod, amitől én kezdenék el öklendezni, szóval, ízlések és pofonok.