2010. március 2., kedd

Ha teherbe akarsz esni, hagyd a fenébe az okos könyveket

Szeretkezz háromnaponta, így az egyik. Szeretkezz minden egyes nap, így a másik. Méregteleníts. Ne méregteleníts. Ha abbahagyod a fogamzásgátló tabletta szedését, várj egy hónapot, hogy kitisztuljon a szervezetedből és újra saját jogon menstruálj. Ha abbahagyod a fogamzásgátló tabletta szedését, ne várj, rögtön fogj hozzá a babaprojekthez. Fogyj le. Ne fogyj le. Vetélés után hagyj ki három hónapot. Vetélés után egyből jöhet a következő próbálkozás. Szeretkezés után tedd így meg úgy a lábadat/csípődet, hogy a spermiumok útját megkönnyítsd. Szeretkezés után ne mozogj, feküdj nyugodtan.
Az utóbbi időben három-négy olyan 'okos' könyvet vettem a kezembe, ami a terhesség kilenc (tíz) hónapja mellett a teherbeeséssel is foglalkozott. A vérnyomásom néhány 'Gyereket szeretnénk, mit csináljunk?' c. fejezet után a sztratoszférába emelkedett, aztán tartósan be is rendezkedett ott, olvasás közben hol a fejemet fogtam, hol röhögtem - kínomban. Néhány alapdologban nagy az egyetértés, például ne dohányozz, ne drogozz, ne piálj. Ja, meg abban is, hogy a gyereknemzéshez szexelni kell, bizony, mert ez állítólag sok pár számára nem egyértelmű. (Mi vaaan?) Több kérdésnél viszont annyiféle tanácsot adnak a teherbeeséshez, hogy a gyanútlan olvasó a végére erőteljesen hiányolja Ariadné fonalát. Leendő szülő legyen a talpán, aki eligazodik az elvárásrengetegben. Hol itt a valós segítség a gyereket tervező párok számára?
'Mit csináljunk akkor, ha nem sikerül azonnal teherbe esnünk?' Azonnal, érted. Kiváló stresszfaktor. Mondjuk, még csak tájékozódik a nő és a férfi, de már ott az elvárás, hogy a teherbeesés olyasvalami, ami azonnal megtörténik. Ha nem, baj van, ha nem azonnal lesz terhes az ember lánya, az már megoldandó probléma. Persze egyik könyv sem definiálja, mit takar valójában az azonnal. Mikor kezdj el izgulni abnormális működésed miatt? Egy hónap után azonnal? Egy év után azonnal?
Aztán szorgalmazzák azt is, hogy fordíts hátat addigi életmódodnak, mert a gyerek olyan, hogy csak és kizárólag nyugiban, békében, max. napi nyolc óra stresszmentes munka mellett, 18-25 közötti testtömegindexnél, rendszeres sportnál és bioélelmiszerekre alapozott táplálkozásnál fogan meg, a férfi kezéből meg verd ki a lájtkólát, tépd le róla a szűk nadrágot és ne engedd, hogy meleg vízben áztassa a tökét. A harmatos lelkivilágú, gyereket tervező pár női tagja heves szívdobogást kap a sok-sok klassz tanács után és leizzad a gondolattól, hogy ha ennyi mindent be kell tartaniuk a teherbeeséshez, soha a büdös életben nem lesz gyerekük, meg felrémlik neki az is, hogy valamelyik könyv a hipnózist és az akupunktúrát ajánlotta a fogantatáshoz, holott ő abban eddig csak a leendő apának szánt szerepet, másnak nem. A holisztikus szemléletmódot már meg sem említem.
Nekem már annyira nem harmatos a lelkivilágom, ezért nem okozott gondot határozottan becsukni az okos könyveket és a faszság kategóriába sorolni őket. (Biztos van hasznos könyv is a piacon, nem kétlem, tessék majd megbecsülni.) Hiszek abban, hogy a teherbeesés és a terhesség a világ egyik legtermészetesebb dolga és nem szeretem, hogy az okos könyvek ezt egyáltalán nem említik meg. Nem az évekig tartó próbálkozások, a vetélések és az örökbefogadások jelentik a mindennapi gyakorlatot. Sajnos, ilyesmi is előfordul (van személyes tapasztalatom nekem is), de nem az az alap, nem az a kiindulópont, hogy száz nőből csak tíz esik gyorsan és könnyen és minden probléma nélkül teherbe, a többi kilencvennek meg vért kell izzadnia a gyerekhez. Nem egészséges túldimenzionálni és misztifikálni a teherbeesés körülményeit (sem). Természetesen adott esetben szükség lehet bizonyos szokások, életmódbeli tényezők felülvizsgálatára, lelki rákészülésre vagy orvosi beavatkozásra, de nem csak akkor fogan meg a baba, ha minden tökéletes, hé! - legyen szó akár okos könyvekből vett tökéletességről, akár saját magunk által kőbe vésett tökéletességi mutatókról. A kismillió információ és elvárás gúzsba köt, csak a feszültséget növeli, ugyanis minden pár egyedi, az egyiknél három hónap után megfogan a baba, a másiknál három év után és ez utóbbi párosnál egyáltalán nem arról szól a történet, hogy tagjai fűt-fát elszívnak és a szex kimerül annyiban, hogy szépen néznek egymásra. Te is biztos ismersz olyan sztorikat, ahol például a nő olyan körülmények között/után esett esett teherbe, amelyeket a nagykönyvek (és adott esetben az orvosok) elképzelhetetlennek tartottak. A természet teszi a dolgát, bármilyen hihetetlen.
A gyerekvállalás nem megoldandó-kipipálandó feladat, a gyerek pedig nem anya/apa játékszere, érzelmi pótléka, saját problémáinak megoldókulcsa. Én olyasmit tartok fontosnak a teherbeesésnél, hogy 
a nő ismerje a saját testét és annak működését, például  tudjon az ovuláció és a megtermékenyülés közötti összefüggésről és ne a párját cipelje el kivizsgálásokra, ha nem menstruál rendszeresen és nincs peteérése;
ne a gyerekkérdés körül forogjon az élet, mert az életet nem kizárólag a gyerek jelenti, itt sincs helye a rögeszméknek;
felejtsük el a másnak bezzeg igen, nekem meg miért nem kezdetű önmarcangolást;
az azonnali teherbeesés elmaradása miatt érzett düh, csalódottság, szomorúság estébé természetes lehet egy ideig, az ember lánya ilyenkor még inkább hajlamos ősellenségnek tekinteni a menstruációját, a görcsös akarás azonban könnyen aláássa az önbizalmat és torz önértékeléshez vezet;
a leendő apa és anya foglalkozzon a kapcsolatával, ne veszítsék el önmagukat, használják ki azt az időt, amit együtt töltenek, és ne azért szeretkezzenek, mert gyereket kell csinálni, hanem az együttlét öröméért, mert szeretik és élvezik egymást;
talán egy évig biztos nincs szükség otthoni minilaboratórium felállítására, méricskélésre és meghatározásra, illetve orvostól orvosig rohangálásra, az időzített gyereknemzés kényszere gyilkolja a kapcsolatot - egy jól működő kapcsolatban a férfi nem csődör, aki valóra váltja a nő gyerek utáni vágyát;
fizikailag és lelkileg egészséges legyen a páros, mert különben a fogantatásnál adódhatnak fizikai éspervagy lelki gátak; 
olyan szülőket kapjon a gyerek, akik pozitívan állnak a gyerekvállaláshoz, kellő türelemmel, humorral, intelligenciával és érzékenységgel tudják kezelni a teherbeesés 'nehézségeit'.
A terhességgel és szüléssel foglalkozó fejezetekbe, fórumokba, műsorokba belenézve egy időre felfüggesztettem az 'ismeretszerzést', ki ebből a káoszból is, hadd emésztődjenek-alakuljanak bennem a saját dolgaim, szépen keresek valami nemterhes olvasnivalót, mondjuk, az Otthon magazint, meg előveszem a Harry Potter dévédéket és jöhet a csokifondü is.

13 hozzászólás:

Lacel írta...

Istenem... de jót mosolyogtam ezen a bejegyzésen xDDDD

Köszi! Kicsit jobb lett már is a reggelem!! :)))))

margelis írta...

Szívemből szóltál!

otto69 írta...

Szerintem is jobban jársz, ha inkább megnézel egy Harry Potter filmet, mint ezeket az idióta könyveket olvasod. Mikor a feleségem elkezdte olvasni az egyiket(még a terhesség alatt), a kezembe nyomta, hogy a rám vonatkozó részt nézzem át. Ez kb. 80 oldal lehetett, amit úgy 20 perc alatt átlapoztam, és kijelentettem, hogy az egész egy nagy baromság. Olyanoknak írták, akik most töltik be a 18-at és még azt sem tudják, hogy fiúk vagy lányok. Azon a részen akadtam ki, amikor azt taglalják, hogy a gyermek megszületése után, az apa féltékeny lesz a gyerekére, mivel az "kisajátítja" az anyjának a mellét. Jézus... Érdekes módon, ebben a 3 hónapban, mióta megvan a kicsi, még nem volt bennem olyan gondolat, hogy most eltolom a gyerek fejét és a saját kezembe(számba:)) veszem az irányítást.

Macsek írta...

Ládde Csibi, ilyenkor örvendek erősen, hogy egy rettentő nagy kert közepén, állattengerben nőttem fel és a hivatásom, az ehhez szükséges tanulmányokkal együtt teljes valójában, de az ilyentén elvárásos stresszfaktorok nélkül tanította meg a vemhesülés valós misztériumát. (hű de fennköltre sikeredett!) Szóval én egy darab könyvet nem vettem e témában a kezembe, oszt mégis lett sok gyerekem :) És sosem stresszeltem emiatt! Ebből is látszik, milyen jó nekem :)) Ebből okulván szerintem a "várandósság", a "szülés" a "megszületett, mit tegyek?" és a "hogyan szoptassunk?"c. fejezeteket rituálisan égesd el még olvasás előtt és fogyassz csokit a máglya tövében!

Picike írta...

Na! Ez egy jó bejegyzés volt! Hasznos a magamfajtának, aki még gyerek előtt van. Igazad van, szerintem is a mai leendő-anyák halálra görcsölik a baba dolgot, és annyira akarják, hogy ha pár hónap alatt nem jön össze, akkor bepánikolnak és aztán meg majd a pániktól nem jön össze.

Névtelen írta...

Csatlakoznék Picikéhez!

Csibike, mintha csak nekem írtad volna, épp aktuális. Köszönet érte!!!
Sajnos már én is túl olvasott lettem, és már túl sok az info... és nehéz elfelejteni őket, és ezeket olvasván már azt érzi az ember lánya, hogy ha én ezeket nem teszem, már nem is fogok esetleg babás lenni, vagy "nem érdemlem meg", mert a természetes út mellett nem végzem az xy műveletek... valóban nagyon nyomasztó tud ez lenni ifjú babatervezőkre...

Csóközön
Nikletty

Béb írta...

Ja! És érdemes a megfelelő testnyílásban próbálkozni!
Egyik orvostanhallgató ismerős mesélte, h minő lényekkel találkozott szülészet/nőgyógy gyaxin. Nos, ők évek óta próbálkoztak, de nem jött össze a baba. Mígnem kiderült, h egy lyukkal hátrébb jártak.
Mondták nekik, hogy, hát izé, a középsőbe kéne, mert így nem is fog...
- De ott fáj! - volt a válasz.
(Asszem, az ilyeneket én személy szerint nem világosítottam volna fel - természetes szelekció...)

kisrumpf írta...

(röhög)

Várjál, s csak ezután jönnek a "Hogyan legyünk remek anyák"? stb. c. művek tömege. S mind mást mond.

csibike írta...

kisrumpf: Van egy olyan érzésem, hogy nem akarok ilyesmit olvasni :) Bár már az is vitatéma, hogy szül, szoptat stb. a JÓ anya.

Pigi: Az a bizonyos állatkert... :)

Nikletty: Örülök, ha hasznos dolgot találtál benne :) Ilyenkor kell szépen elfelejteni a sok felesleges hülyeséget.

csibike írta...

Picike: Sok ilyen sztori van, görcsöl, nem sikerül, aztán lemond az egészről, hogy minek tovább reménykedni, és hopp, egyből sikerül :)

Macsek: Hogy neked milyen jó ötleteid vannak! :)

otto69: Én szóban, pár mondatban mondom el a páromnak a szerintem fontos dolgokat, ő meg megbízik az ítéletemben, elraktározza az infót, aztán ennyi. Nem tolok az orra elé semmi olvasnivalót, nem akarom, hogy agyvérzést/szívinfarktust kapjon :))
Az apai féltékenység az egyik fő téma az apaszerepnél, de kíváncsi vagyok, a valóságban ez mégis mennyire fordul elő.

csibike írta...

margelis: Olvasok én mindenből, szemből, gondolatból, szívből, májból... :)

Lacel: Egészségedre :)

Macsek írta...

Csibi,
még egy fontos dolog: ösztön! még most is tökéletesen működik, ha hagyják és nem félnek tőle, dacára az agyon-civilizációnak :))

Csigamami írta...

Jaaaaaajjj Csibe :o) De jol tetted, hogy letetted ezeket a könyveket! ( A könyvek szerint en nem is lehettem volna semmilyen körülmeny között terhes akkor es ott... ) Golya hozta Bendust....
"faszsäg kategoria" -muhaha :o))))