2010. június 19., szombat

A hátrányos helyzetű bölcsészlány esete a sajtokkal, meg kocsiról is esik néhány szó

Kaptunk egy kocsit kölcsönbe és nagyon fogok izgulni reggelig, vajon látom-e az ablakból a kis fehéret, ugyanis a legutóbbi kölcsönkocsit egy nap után lenyúlták a ház előtti parkolóból. Mentünk egy kört, örültünk nagyon, mert nekünk nincs, lelkesen tervezgettük, merre kalandozunk gépesítve, leparkoltunk vele, jól bezártuk meg minden - aztán ellopták. Kínosan éreztük magunkat és az még kínosabb lenne, ha ez a kocsi is eltűnne, nem lehet ennyire elcseszett a karmánk. Nem tudom, hogy oldom meg alvás közben az izgulást, szerintem nem lesz gond, bár ha sehogy sem megy, majd akkor izgulok, amikor kibotorkálok vécére, sarjunk úgyis kétszer-háromszor per hajnal felébreszt azzal, hogy rászűkít a hólyagomra. Hétvégén a világ végére is elmegyünk, pl. családi összeröffenésre és gyerekcuccért, ez a túra kocsival a leggyorsabb és legkényelmesebb, túl terhes vagyok a távoli vidékeket átszelő sokórás buszozáshoz. 
Természetesen rögtön kihasználtuk, hogy kocsi van a seggünk alatt: este tizenegy körül elgurultunk a legközelebbi Tescóba, mert tudunk élni. És mert eszembe jutott, hogy reggel sütni akarok és nincs itthon krémsajt, ami nem csoda, hiszen nem képezi a táplálkozásunk szerves részét. Ja, és zuhogott az eső. Már csak alig három hónapig mehetünk bele ilyen őrültségekbe (mármint nem a krémsajtvásárlásba, hanem az ad poci jellegű éjszakai kiruccanásokba), ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy pl. később két pelenkacsere között párás szemekkel nosztalgiázhassunk: "Emlékszel, drágám, amikor a krémsajt miatt éjnek évadján, zuhogó esőben beültünk a kölcsönkocsiba és meg sem álltunk a Tescóig?". Életemben talán háromszor jutottam el Tescóba, itt a közelben nincs ilyesmi, ennek ellenére nem sminkeltem ki magam és ünnepi göncöt sem húztam a negyedik látogatás alkalmából. Sajnos, a sütőprojektem csúfos kudarcot vallott. Ott bukott el a dolog, hogy belezavarodtam a tubusos-tégelyes-tökömtudjamilyenes kínálatba, olyan, hogy tejszínes krémsajt nem volt, viszont láttam natúr sajtkrémet és tejszínes szendvicskrémet, és nem tudtam eldönteni, melyik a tejszínes krémsajt álneve. Vállalom, hogy hülye vagyok, sőt, rosszabb, bölcsész, de nekem úgy logikus, hogy a krémsajt és a sajtkrém nem ugyanaz, mert ez két különböző név. Ha mégis egyetlen dolgot takarnak a nevek, akkor... szívem szerint péklapáttal vágnám orrba az ötletgazdát, gondolhattak volna szerencsétlen bölcsész konyhatündérekre is, ennyit az esélyegyenlőségről. Bánatomban medvesajttal vigasztalódtam, a kocsiban barbár módon téptem hozzá a majdnem nagyon friss rozscipóból. Nem kimondottan az a performansz, amivel a kulturált étkezést demonstrálnák a Gundelben (bár a morzsák a dekoltázsomba estek és nem a kocsiülésre), viszont nagyon jólesett. 
A kis fehér kölcsönparipa még megvan, az előbb néztem.       

6 hozzászólás:

Gogo írta...

http://www.youtube.com/watch?v=qAmP0_y2MoA&feature=related - megláttam és rögtön te juttál eszembe, Csibi!! (na jó, meg is hallgattam...)

anyjuk írta...

mascarpone

csibike írta...

anyjuk: Ha mascarpone kell, akkor azt írják a receptbe, nem? :)

Gogo: Köszi :)

kisrumpf írta...

szerintem te már nem vagy lány.... ;-) Asszony, bezony ám, asszony!

Rinn írta...

Hat pedig csirek, ha edes hazankban tejszines kremsajt kell, az vagy a mascarpone, vagy a philadelphia natur... van meg valami lidlos kremsajt is, de annak most nem jut eszembe a neve... majd kiotlom.
Es igen(!), a sajtkrem es a kremsajt nem ugyanaz :-D
hasznald ezt, ez mukodik:
http://www.wiselady.hu/2009/04/hazi-kremsajt-mascarpone-hazilag.html#axzz0rTZDkDIE

csibike írta...

Rinn: Végül vettem mascarponét, mert az hasonlított a legjobban arra, amit írtak. Köszi a linket, érdekes, bár annyira nem vagyok (még?) konyhatündér, hogy s.k. csináljam :)

kisrumpf: A 'bölcsészasszony' azért elég durva :)