2010. június 16., szerda

Szellemem erejével gyűröm le a szúnyogcsípéseket

Ötforintos nagyságú szúnyogcsípéseimnek köszönhetően ma este megvilágosodtam, mint Gautama Sziddhárta, igaz, nem fügefa, hanem csak egy szimpla csüngőágú fikusz alatt. Rádöbbentem, hogy Az Élet idén is szenvedés: a szúnyogok megtalálnak a sokadik emeleten, ráadásul mutáns példányok lehetnek, ló harap ekkorát. Gyerekkoromban azzal a jellegzetes szagú, mentolos rázókeverékkel ecsetelték a csípéseimet, nagymamám néha hófehérre mázolta vele az egész lábszáramat. Abban az időben örömkönnyek közepette fogadott volna soraiba a fehérlábúak indián törzse. Olyan is előfordult, hogy a telekre gyalogolván autentikus paraszti eljárással csillapítottuk a viszketést: az út szélén tépett lapulevéllel dörzsöltük be a csípéseket. Ma már nem lennék ennyire bátor, környezetszennyezés és miegymás, és ki tudja, melyik kutya pisilt rá, meg lakótelepen amúgy is csak chipses zacskó, törött üveg és sörös doboz nő a fűben, lapulevél nem. Később jött a visszafogott Fenistil, mert a kamaszlélek érzékeny, inkább a halál, minthogy fehér pöttyökkel menjek suliba, viszont úgy szocializáltak, hogyha viszket, be kell kenni. A meg- és szétvakarásra is van családi példa, én azonban mindig ódzkodtam attól, hogy sebesre kaparjam a szúnyogcsípéseimet, nálam jobban bevált az a pogány szertartás, hogy kicsit benyálazom a vörös foltot és ikszet rakok rá. Mostanában inkább szellemi erőket mozgósítok a harapásnyomok ellen, ugyanis fogalmam sincs, hol a Fenistil, venni meg elfelejtek - egyszerűen nem gondolok arra, hogy viszket. Eddig működik, szóval, mától legyen az új indián nevem A Szenvedést Rezzenéstelen Arccal Tűrő Lány.   

11 hozzászólás:

Elf írta...

hétvégén a bokámat marta szét egy négyzetcentiméteren 4 darab, akkora mintha kificamodott volna... ma reggelre (életemben kb ötödször) a szemhéjamat csípte meg, olyan vagyok mint akinek behúztak egyet - és gyűlölöm őket :S

margelis írta...

Ezek most tényleg mutáns szúnyogok. Ruhán keresztül is csípnek, nem rettennek meg semmitől. Én is a nyálazós-ikszet rakós típusba tartozom, pedig van és tudom is hol a Fenistil. Hiába, nagyanyáink tanácsai felejthetetlenek....

Marjann írta...

Nem tudom miért, de régen azért illemtudóbbak voltak ezek a dögök és csak este támadtak. De úgy tűnik a háborúban mindent szabad...

Viszont a főnököm tegnap istenített valami homeós kencét, ami állítólag pikkpakk eltűnteni a csípéseket. Talán érdemes rákérdezni.

Engem egyébként világ életemben imádtag ezek a perverz nőnemű vámpírok, de úgy tűnik a Zuram tényleg a nagy ő...ha velem van az összes őt támadja, nem engem :P

Névtelen írta...

Az a kicsi, körömnyi fémtégelyben kapható kínai balzsam (családi neve: tigriszsír) jó szokott lenni, kámforos, átlátszó, és hat.

L.

Csigamami írta...

En is a nyälazos ikszelös vagyok, ämbär a gyereknek meg nem csinälom, bär 10 fokban nemis annyira veszelyesek ezek a dögök, azert anyukämtol rendeltem Cinkräzot (az a feher lötty, ez a neve :o) mifelenk) , s kiderült, hogy ez most öshonban hiänycikk, mert annyi szunyog van... basztikuri.

Névtelen írta...

Hm..jó módszer, még fejlesztd egy kicsit októberig és a szülés ki van pipálva: egyszerüen csak nem gondolsz majd arra, hogy fáj - az x-et meg majd a doki felteszi a gátadra :)))
Varga Zsuzsi

csibike írta...

Varga Zsuzsi: Jó ez a továbbfejlesztéses gondolat, majd gyúrok rá agyban :)

Csigamami: Gyereknek én is kenném :) A boltban egy nő azért hisztizett, mert elfogyott a szúnyogriasztó.

L.: Az ilyen erős szagokat nem bírom elviselni, sajnos :)

csibike írta...

Marjann: Akkor mindig hordd magadnál a Zuradat :)

margelis: De neked is működik, nem? :)

Elf: Nem tudom, mehet-e szemhéjra a Fenistil.

Elf írta...

leapad 3-4-5 óra alatt, csak reggel a metrón napszemcsiben ültem :D

Kuffnágel Béla írta...

Ügyes szárnyasok röptiben bekapják a legyet és a szúnyogot is ... :P:)

csibike írta...

Terhesen az igazán finom dolgok bekapására tartalékolom az energiámat :))