Az a helyzet, hogy ezen a lilás-ezüstös karkötőn minden bogyó saját találmány és gyártmány: szétázott kézzel formáztam a nemezgolyókat (tapsvihar1), a bogyók fűzéstechnikájának kiötlése órákon keresztül tartotta izzásban az idegrendszeremet (tapsvihar2). Odavagyok a rusztikus nemez és a finom gyöngy párosáért, remekül kihangsúlyozzák egymást. Élőben varázslatosabb a karkötő (most ennyi telt tőlem képileg), hajnal kettőkor még forgattam az ujjaim között és nézegettem (érdemes rákattintani a fotóra, komolyan). Remélem, olyan népszerű lesz, mint az előző zöld szépség, szeretek velük bíbelődni.
A fiúk kedvéért majd pakolok fel valami csülökpörköltes képet, hogy ne érezzék elhanyagolva magukat.
P.S.: Ne ijedjünk meg, nem medicinlabdákat kell a csuklón vonszolni, 2-2.5 centis bogyókról van szó.
12 hozzászólás:
Ez olyan lágyan, puhán elegáns darab lett! Imádom a karkötőket, de mivel rövid és húsos/zsíros karom van, így nem áll jól. Majd ha megnyúlik és lefogy a karom, akkor kérek Tőled ilyen szépet! :-))
Jó, bár nem hiszem, hogy húsos lenne :)
gyönyörűséges, csak kár, hogy lila :)
Én olyan irigy vagyok:P Mindig csak nézegetm ezeket a szép ékszereket és el nem tudom képzelni, hogy nekem valaha is sikerülne egy hasonlót sem, összehozni:))))
Nagyon szépeket alkotsz!
Jaj,de nagyon gyönyörűségesen széééép :)
És az a kis tündérke az alján...
Szépséges:)
Jé, ott egy tündér. Jók ezek lógó bigyók rajta. A zöldnél is a teás kancsó nagyon ütős.
Istenem,szerelmes lettem:)
Hencsi: Semmi akadálya, hogy bemutassalak a tesójának :)
orsi: Igen, nemrég fedeztem fel őket és rajongásom azóta töretlen :)
roza: Köszönöm :)
Szeri: Köszi szépen :) Kiszámoltam, cirka két és fél éve űzöm a gyöngyipart, volt időm felfejlődni a gyöngykrokodil szintről.
Elf: Dehogy kár, a lila az jó szín :)
Elájultam, gyönyörű, imádom és végre én is én is akarok tudni csinálni ilyeneket és nem megragadni ügyes ovis szinten. Nem mellesleg, bár perceim vannak csupán olvasgatni a neten, de erre vágyom, arra, hogy életről, gondolatokról, érzésekről olvashassak, mindig hálás vagyok érte.
Fevi, nagyon kedves vagy :) Időbe telik, de nem lehetetlen. Aztán ha megfertőzött a gyöngyitisz, nincs menekvés, egy életre szól.
Jól van Csibike, már csak arra tudok gondolni, hogy én is tudok ilyen szépeket csinálni, de hol és hogyan kell ennek neki fogni? Hogy tanuljam meg?
Mindig bajban vagyok, amikor ezt kérdezik tőlem, mert ezer úton el lehet indulni, rengeteg technika van. Akad néhány jó gyöngyös füzet és blog, ezeket érdemes megnézni. Talán úgy a legkönnyebb, ha már tudod, mit szeretnél csinálni :)
Megjegyzés küldése