2011. november 1., kedd

Hat év az életemből

Ez a bejegyzés eredetileg úgy kezdődött, hogy űűűűűű, mert gyöngy repült az enter alá, és ahogy kiszedtem a billentyűt (az azonnali megoldás szellemében határozott, ámbár amatőr mozdulattal lekaptam a helyéről és közben drukkoltam magamnak, nehogy eltörjem), megcsúszott az ujjam, rá az ű-re.
Szóval, a hat év. Nem ő, aki férfimmel, hanem A Bloggal. (Ő, aki férfimmel 'csak' ötöt számoltunk össze, ahhoz is hiányzik még pár nap.) 2005. október 30-án írtam az első sorokat. Két-három napja azon elmélkedem, már ha tíz-tizenöt perces szünetekben megvalósítható az elmélkedés, mint olyan, hogy a hat év blogolás sok, úgyhogy egyből szabadulni akartam A Gonosz szorításából: tegnap este arra jutottam, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt. Nem törlöm, mert minek, aranyosan elköszönök és egyszerűen nem írom tovább. Azóta sorra jönnek elő a legkedvesebb blogos emlékeim, egész nap itt cikáznak a fejemben. Mintha moziban lennék, csak nem kellett belépőjegyet vennem, ingyen beülhettem az első sorba. Igaz, pattogatott kukoricára sem csábultam el. Egészen pontosan pattogatott kukoricára és chipsre sem.
Az elmúlt hat évből a legkedvesebb az, hogy izgalmas, érdekes, vicces emberekkel ismerkedtem meg személyesen is, közülük néhánnyal egy ideig, illetve a mai napig tartó barátságba süppedtünk, olyanfajta barátságba, hogy bárhol, bármit, bármikor. Kérdés nélkül, pedig nem gondoltam korábban, hogy a harmincas éveimben élénkebb társasági életet fogok élni, mint huszonévesen. Legkedvesebb az is, hogy a fiam születéséhez száznál is több kommentben érkezett a jókívánság, és arra is emlékszem, hogy azt hittem, rosszul látok, nem lehet ennyi hozzászólás ő, aki férfim bejegyzéseinél, azonban a hetekkel később meginterjúvolt stat hatszázvalahány egyéni látogatót és ezervalahány oldalletöltést vallott be, és nekem folytak a könnyeim a meghatottságtól, hogy úristen, ennyien szorítottak a fiamért. Aztán legkedvesebb még az, hogy jönnek-mennek a levelek (ááá, ez gyenge pontom, de nagyon igyekszem legyűrni az időhiányt), mert mindig van valami, ami miatt írni lehet A Másiknak. És legkedvesebb az is, hogy az ékszereim boldoggá teszik a gazdáikat. Meg legkedvesebb még, hogy meglepetéscsomagokat küldök és kapok, és ha ismeretlen bloggerekkel szeretnék összeesküdni pölö címügyben, rögtön fejest ugranak az összeesküvésbe. Egyébként az is legkedvesebb, hogy a blog/a blogolás mindig hozzáteszi a magáét az önismeretem rögös útjaihoz, és a legkedvesebb még az, hogy a hat éven át kapott visszajelzésekből tudom, gyakran pont az a bejegyzés, pont az a poén, pont az a mondat, pont az a kép, pont az a könyv segített valakinek akár aznap, akár két évvel később. Nekem ez fontos. Van egy kis küldetéstudatom, kisugárzik az agyamba és a szívembe és a lelkembe, de kicsit sem fáj, ne aggódjatok.
Annyi jó dolog fűződik A Bloghoz, hogy rájöttem, addig nem akarom abbahagyni, amíg adni szeretnék abból, ami nekem jutott, amiért megküzdöttem, amit megtanultam. Ha egy embernek adok, az is nagyon jó. Ha többnek, az is nagyon jó. És a következő bejegyzésben meg játszunk a blogszülinap alkalmából, oké?    

22 hozzászólás:

Nóra írta...

Na, azért! Ne tessék az emberre ráhozni a frászt! :)
Játék? Szuper! :D

csibike írta...

Igen, ma elkészült egy karkötő, amit szeretnék majd kisorsolni :) Nekem nagyon tetszik, gyönyörű színei vannak és rengeteget dolgoztam vele, munkás darab, úgyhogy szerintem tökéletes nyeremény lesz.

Elf írta...

nagyon boldog blogszülinapot!!!

azt hiszem, amíg kicsit is örömet okoz neked az ami itt történik, addig nem kellene szüneteltetni (legfőképp ne töröld, azt mindenki megbánja) :)
sokan vagyunk itt nagyonsokéve... anno még blgolon milyen szép is volt az élet...

most hogy így belegondolok, megijedek szinte, lassan én is 5 vagy 6 éve írom... na ennek utánanézek :):):)

cuppnatoságosság :):):)

Elf írta...

(atyaég - nyáron én is hat éve...)
jó rég "ismerjük" egymást, ezekszerint úgy 5 éve :):):)

Macsek írta...

Jó :)) Isten éltesse a blogod :)

Majmóka írta...

Téged az Isten is blog írásra teremtett! Isten éltesse a blogodat! :-))

Csigamami írta...

Egy pár sor erejéig leizzadtam, görcsbe rándult a gyomrom, könnybe lábadt a szemem és még egy sziszegős csúnya szó is elhagyta a számat (nagyon ritkán teszi). Azért a győri földrengést simán írhatjuk a számládra, mert az olvasóid szívéről legördülő hatalmas kövek az utsó sorok végén megtették hatásukat. Nem baj Csibém, egy kis rosszalkodás belefér. Szerintem maximum akkor hagyd abba a blogírást, mikor ugyanannyi ideje leszel együtt B. - vel, mióta blogot írsz ;o) Szeretlek Csibe!

Vera írta...

hú, ez nagyon nem volt szép, már a frászt hoztad rám (és láthatóan nem csak)! :D boldog blogszületésnapot meg 5. évfordulót pár nap múlva :))

wf írta...

Örülök, hogy folytatod. :)

miskolczi írta...

Játék? :D Okkkkkkkkéj!

miskolczi írta...

Ja, hepibörszdejtuCsibi'sblog! :D

roza írta...

Örülök,ha még itt maradsz velünk...
Engem tényleg nem egyszer hozott már ki letargiából,rosszkedvből,félelemből,görcsből a blogod,és ezzel együtt Te:)
Boldogat :)

biem írta...

hühh! nagy sóhaj, és örülök, hogy folytatod.
nagyon sajnálnám, de persze megérteném azt is, ha abbahagynád, mert annyi ezer jó dolog van még a világban, amiket ki kell próbálni meg csinálni kell! :)

de még maradsz, amíg szeretnéd, mi meg kiélvezzük, szeretjük, felhasználjuk, beépítjük.... a tőled, tőletek kapottakat!

Boldogat Nektek! :)

dóra írta...

jajj, megijesztettél...
Nagyon boldog blogszülinapot!

kisrumpf írta...

Nahát, ma én is éppen évfordulóztam, igaz, más miatt, de mégis - s véleményem szerint megállás nincs. MINDIG lesz valami, amiről írhatnál, ami kikívánkozik.

Addig is, várva-várom az új bejegyzéseket!

zinajda írta...

Huh, tegnap este Veled álmodtam. Méghozzá azt, hogy valahol arrafele voltam egyik ismerősömnél, amerre laktok, és láttalak, Rád köszöntem, és elkezdtél velem veszekedni :P Aztán leültél velem beszélgetni, hogy rájöjjünk, mi is a valódi oka annak, hogy arrafele vetődtem. (Csak azért sem akartad elhinni, hogy csak úgy...)
És most, ahogy ezt írtam, eszembe jutott, hogy anno hányszor olvastam kicsit korholó bejegyzéseid arról, hogy a nők hogyan és mivel alázzák meg magukat párjuk előtt... lehet, hogy nem is volt korholó, de én magamra vettem, és már elmondtam szerintem nem egyszer, hogy ez mennyit segített. És most átgondolva rájöttem, hogy lehet, hogy az volt az igazi oka annak, hogy annak idején blogodra vetődtem, hogy 'megmutasd' az utat...
Meg amúgy is imádom a stílusod, szóval köszi, hogy jól megijesztettél azzal, hogy nem folytatod... ilyet nem szabad.
Boldog blogszülinapot :) Majd egyszer tényleg sütök Neked egy tortát :P

Toothfairy írta...

Úgy szeretem amikor ilyen következtetésekre jutsz a nem akaromtól az akaromig vezetve.:)))) Maradj még velünk Csibim jó olvasni téged!:) Még anyukám és a párom is tudja ki vagy csak a rend kedvéért, mekkora híred van errefelé is.:)

orsi írta...

Ha ülő helyzetben pulzusszám növelésre lesz szükségem, ezt az írást fogom olvasni...
Örülök, hogy folytatod! Kívánok még sok őszinte szót és erőt az íráshoz Boldog blogszületésnapot!

Szeri írta...

Nos, az első rész így 38+2-ben kicsit sokkkkkk volt:P
Örülök, hogy írsz:))) Mindig van mit tanulni, ellesni!

csibike írta...

Upsz, felébredt a fiam... A kommentekkel este jövök, addig is köszönöm szé

Macskusz :) írta...

Én csak négy éve blogolok :) de függővé teszi az embert, nagyon is, de én is sok barátot köszönhetek a blogoknak :)

Katalin írta...

néha megolvaslak, és mindíg nagy örömöt okozol:)))
még íghy is, hogy fogalmunk sincs egymásról,
akkor is jó