Függő lettem

Függőségem egészen friss, konkrétan egy napja sem tart és a mostani téli olimpia a tárgya. A nyárinak lelkes híve voltam eddig is, néztem, amikor csak tudtam, mediterrán véremnek köszönhetően azonban távol áll tőlem mindenféle téli sport, kizárólag a hosszú távú forralt borozással tudok rokonszenvezni. A síeléstől kimondottan tartok, féltem a csontjaimat és nem szeretnék kárt tenni a körülöttem síelő gyanútlan emberekben. Szerintem én lennék az a síanalfabéta, aki siklás közben eldobja a botjait, hogy eltakarhassa a szemét, aztán a félelemtől sikongatva egészen addig suhan hegyen-völgyön át, amíg meg nem állítja egy betonfal. A szánkó és a korcsolya vonz, sajnos, mindkettőhöz ki kell mozdulni a hidegbe. Tavaly majdnem csináltam hóangyalt, csak nem találtam alkalmas helyet a mutatványhoz, pedig decemberben szívesen belefeküdtem volna a hideg hóba. Önként.

Két alvás/rosszullét között kattantam rá a téli olimpiára, sífutást néztem és lesiklást, ma meg szánkót - és teljesen elvarázsolt, és tetszett, és drukkoltam. Én. Aki eddig azt sem tudta, hogy léteznek ilyen versenyszámok. Szégyen és gyalázat, igen. Például a szánkónál azt hittem, olyan helyes kis faszánkókon mennek majd a versenyzők, mint amilyen a szomszéd nő gyerekeinek is van, most meg már a spéci cipők és a szánkózás közbeni bokamozdulatok izgatnak. Egyedül műkorcsolyában vagyok otthon, úgyhogy nagyon élvezem, hogy kitágult a világ.