2010. június 22., kedd

Blamázs a konyhában

A csirke az egy makacs állat, sütiügyben is, úgyhogy leküzdöttem átmeneti tanácstalanságomat és nagy bátran vettem mascarponét, nekem ez lesz a natúr tejszínes krémsajt és kész. Eme bátor tettel átszakadhatott bennem valami gát, mert az önállósodás további lépéseként megtagadtam a flancos vaníliarúd használatát és a jóval szerényebb árkategóriájú vaníliás cukor mellett döntöttem. (Hát, istenem, van benne vanília, nem?) Az a fajta konyhatündér vagyok, akinek nem derogál az ilyesmi, Nigella Lawson viszont biztos szívizomgörcsöt kapott volna ekkora barbárság láttán - szerencsére nem állt ott mellettem a konyhában. 
A Stahl magazin egyik receptjét néztem ki magamnak, amerikai csokoládés sütemény, az a testesebb típus, amit szeretek, a habos süti nem az esetem, képtelen vagyok megenni pl. a francia krémest, talán egyedül az alja csúszna le a torkomon. A Stahl-féle sütiben az ragadott meg, hogy egyszerűnek tűnt, szinte sütött a receptről az ígéret, hogy még én is meg bírom csinálni, szóval, lelkes voltam és elszánt. Az sem rontotta el a kedvemet, hogy nincs 20x30 cm-es tepsim. A profik ránézésre tudják, melyik tepsi mekkora -  konyhatündérmágia a javából. Ami engem illet, ő, aki férfim nagyon spéci mérőszalagjával a kezemben lecsekkoltam a háztartásunkban fellelhető három darab tepsit, pontos feljegyzéseket készítve a centikről. A negyediket csak azért nem vettem elő, mert abban gyurmát szoktam égetni, és nem akartam olyan mélyre süllyedni, hogy gyurmásban barkácsolok. Kiválasztottam az egyik (valamivel nagyobb) tepsit és hozzáfogtam a barna és a fehér tészta elkészítéséhez.
Remekül haladtam, de komolyan, mindent kimértem és összekevertem szépen-ügyesen, még a robotgépet is végtelenül technikásan kezeltem, pedig ez nálam néha annyira kecses, mintha Ollókezű Edward próbálna horgolni. A zselégyertyaöntésben szerezett rutinomnak hála nem égettem meg magam egyik munkafolyamatban sem, és az erkélyre kirakott olvasztott csoki is anélkül hűlt ki, hogy beleszart volna a galamb. Nem tudtam hibázni, ráadásul úgy tűnt, A Konyhatündérek Istenasszonya is kegyes hozzám, sütés előtt biztató mosolyt küldött mínusz kétszáznegyvenhármas szintű padavanjának, azaz nekem:


Valószínűleg előző életeim egyikében sem foglalkoztam behatóbban mágikus jelekkel és jóslásokkal, ugyanis nem tűnt fel, hogy a mosoly nem igazán biztató, inkább kárörvendő, az van benne, hogy hiába erőlködsz, kismadár, a sütidnek... annyi. Ott siklott félre az egész, hogy a recept "aztán egy fakanál végével finoman összekeverjük őket, hogy márványos legyen a hatás" instrukciójában lényem minden szépérzékével és eleganciájával a finoman szóra koncentráltam, holott úgy tippelem, brutál állat módjára kellett volna egymásnak eresztenem a csokis és a krémsajtos tésztát, ugyanis ez utóbbi lazítja fel a csokis részt. (Szerintem.) Miután művészien márványosítottam a cuccot, betoltam a tepsit az előmelegített sütőbe, aztán gyorsan ki is húztam, mert észrevettem, hogy elfelejtettem leszedni a széléről a sütőpapír rögzítéséhez használt műanyag ruhacsipeszeket. A végeredményt tekintve nem befolyásolta volna különösebben a süti ízét a ráolvadt műanyag, ezt azonban nem tudhattam előre, akkor még hittem a sikerben. Küllemre egész pozitív a süti, íme:


Ízre sem rossz, főleg a csokis rész, a jellege viszont erősen fojtós, úgy kell lemasszírozni a torkomon, van annyira masszív, mint az ytong tégla, de medicinlabdát is lehet belőle gyúrni. A magazinban idézett próbasütő alkotása "nagyon finom lett, lágy és könnyű...", ez az, amit az enyémre a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni, és tuti, hogy a legutolsó lépésnél, a keverésnél csesztem el.
A tegnapi bukta miatt ma abszolút kudarckerülő magatartás jellemző rám, ő, aki férfimnek is megmondtam, hogy salátánál bonyolultabb kaját nem vagyok hajlandó csinálni - talán nem okoz leküzdhetetlen nehézséget a hozzávalók feldarabolása, bár ki tudja.  

12 hozzászólás:

margelis írta...

Tényleg nem néz ki rosszul. A Stahl-féle instrukciókkal én már jó párszor besültem, konkrétan egyszer sütőlapostul kellett kidobni a cuccot mert nem lehetett levakarni róla. Még mindig nem tudom, hol rontottam el...
Remélem neked legközelebb-már ha lesz legközelebb-több szerencséd lesz.

csibike írta...

Azt nem írtam, hogy katt a a képre és úgy nagyban sokkal gusztább, de gondolom, a bátrak és kíváncsiak nem hagyják ki ezt a lépést :)

Nekem is felemás tapasztalataim vannak a Stahl-receptekkel kapcsolatban, eddig mindig magamra vállaltam a kudarcot :)

dorw írta...

ha megnyugtat a tudat, akkor nem te cseszted el. ennek a stahl-féle cuccnak már én is nekifutottam, és ugyan azzal az eredménnyel zártam, mint te. pedig sütiben szerénytelenség nékül állíthatom, hogy min. félprofi vagyok. :) ennél ami biztosan hiba: a sütési idő és a szárazanyagok-folyadék aránya.

Gabi írta...

Én is csináltam már ilyen jellegű sütit, na az se sikerült, a receptet is összetéptem mérgemben.

Macsek írta...

Csibe,
ha mégis próbálkoznál, szerintem ez itt:
http://limarapeksege.blogspot.com/2010/04/malnas-fehercsokis-brownie.html

pont neked való. És erről az oldalról tényleg minden elronthatatlan.. :))

Névtelen írta...

Csibi!
Adj időt magadnak emészd meg, aztán menj tovább, ne add fel, egy rossz recept miatt! :)

Különben is a lényeg mindig, hogy végül is elfogy, nem? :D

Nikletty

kisrumpf írta...

Csibike, naggggyon hasonlót David Lebowitz oldalán láttam, szívesen lefordítom a receptet, ha szükséges, nálunk nagy sikere volt. (Khm, hm, nem mondom, hogy Stahl lop, de volt már rá példa, ugyanakkor a Nap alatt is elég kevés újdonság van, tehát ki tudja...)

http://www.davidlebovitz.com/archives/2008/10/cheesecake_brownies.html, Philadelphia sajtot használtam hozzá.

csibike írta...

kisrumpf: Annyiban meg kell védenem Stahlt, hogy most a recept előtt megemlítette D. L.-t.
Köszi, én beszélni és olvasni angol is, csak a német az első nyelvem :)
Mármint rendes Philadelphia sajtot, semmi sajtkrémes izét, ugye? Mindjárt megnézem a receptet.

Nikletty: Nyugi, nem vagyok az a típus, aki padlóra kerül egy recept miatt :) Ez nem az a kaliberű dolog.
Ha az 'elfogy' magában foglalja azt is, hogy nagy részét kidobtam a szemétbe, akkor ja, elfogy.

Macsek: Köszi a tippet, meg fogom nézni :)

csibike írta...

Gabi: Az is Stahl-recept volt? :)

dorw: Tényleg? És a próbasütőt lefizették? :)

Mefi írta...

Gusztán néz ki ez a sütemény. :)

kisrumpf írta...

Csibike, hahaha, rendes tőled, hogy megvédted, akkor halad :-) Én pedig büszke vagyok magamra, hogy felismertem a forrást :-) Na jhó, tök véletlenül, de azt a weboldalt ajánlom ám figyemedbe, már több sikert learattam a pasi sütijeivel. S azok a fotók...

Philadelphia-t emleget, de más használt hozzá, mert Párizsban azt csak aranyáron lehet kapni. Én azzal csináltam, nem vagyunk krémsajtokban olyan gazdagok, mint a franciák. Ja, és sütőpapírral béleltem ki az edényt, nem alufóliával.

Vágj bele még egyszer, finom lesz!

Limara pedig... le fogsz ragadni a weboldalán, úgy vigyázz!

manner írta...

Ööö mascarponét lehet enni terhesen?