Romantika a fagyhalál szélén

Akadt ma egy gyerekmentes másfél óránk. Ez idén már a második ilyen, egész jó az arány. A családi összeröff keretei között anyósomék és a legidősebb sógornőmék pesztrálták az elsőszülött fiúnkat, aki egymaga képes arra a varázslatra, hogy másfél órán át szinte állandó mozgásban tartja a megőrzését és szórakoztatását vállaló öt darab felnőttet.

A romantikázást úgy terveztük néhány nappal ezelőtt ő, aki férfimmel, hogy elhajtunk a Daubnerbe és rengeteg fagyival a kezünkben sétálgatunk a tavaszi napfényben, nem beszélünk gyerekdolgokról, egyszerűen élvezzük, hogy kettesben vagyunk és csupa élvezetes felnőttséget művelünk.

Hát, másként alakult.

1) A dekoltált felsőm igazán szépen keretezte a nyakláncomat, a rövid tavaszi kabátom remekül kiemelte a türkiz felsőm színét, mindez azonban mínusz nyolcvan fokban édeskevés, főleg úgy, hogy az előbbibe nem túl sok anyagot tettek, az utóbbit meg képtelenség begombolni a terhesdomborulataimon. Ku Baromira fáztam már a kertkapu-kocsiajtó távon. A teóriám az volt, hogy biztos csak anyósék háza előtt fúj a jeges szél, ezért nem kértem kölcsönpulcsit plusz - sálat a sógornőmtől, a Daubner belső területen fekszik, ott tuti nyármelegbe futunk.

2) A Daubner előtt orkánszerű szelecske fogadott minket, az a típus, ami simán a kontaktlencsémbe és az orrlyukamba fújja a fagyimat, meg a dekoltázsomba. A kültéri fagyizásról lemondtunk, a sorban állás után (a Daubnerben még ilyenkor is nagy a tömeg, tudtad?) bezárkóztunk a kocsiba és lehelgettük az elfagyott ujjainkat a fagyinkat eszegettük. Ő, aki férfim tett valami tisztára olyan, mint az autós moziban megjegyzést a körülményekre, én azonban csak egy lepukkant házat láttam magunk előtt elhalt orgonabokorral a kerítésen. Az eper- és a csokifagyi viszont hibátlan, a tejszínhab is oké, a medvehagymás pogácsát pedig ne hagyjátok ki, ha a Daubnerben jártok.

3) A gyerekekről beszélgettünk. A nagyról, aki húsz perc után már hiányzott, és a kicsiről, akinek még egy ideig fix helye van bennem. A jövő évi nyaralást tervezgettük, hogy milyen jó lesz a két fiúval a Balcsin.

4) A hasam már akkora, hogy kényelmetlen a minikocsiban csókolózni. 

5) Kerestünk egy benzinkutat, és ő, aki férfim leellenőrizte a kocsi gumijaiban a nyomást.

6) Megegyeztünk abban, hogy mindketten bődületesen álmosak vagyunk, lehet, inkább hagyni kellett volna a Daubnert, anyósomék meleg házának egyik meleg ágyában kellett volna összebújva szundikálnunk a meleg takaró alatt, vállalva azt, hogy a gyerek ötpercenként behoz a szobába egy-egy szuvenírt (kisautót, szöszt, üveggolyót, csirkecsontot, egyebet), ami szerinte nélkülözhetetlen az alváshoz.

Azért jó volt.